Szeretet a társammal
Nem tudom kié ez a csodálatos alkotás, de köszönöm.
Szeretném a tiszta, új, hófehér lapokat szeretettel teleírni.
Vajon tudom mi a szeretetet?
Vagy csak toxikusan, kiömlök, mert így tudom, ezt tanultam? Elmérgesítve Önmagam és a másik Lényt, akit szeretni próbálok? Hol van a megoldás? Képes vagyok-e észrevenni, hogy mi az ami mindig jelen van és meleg és nem ítélkezik és nem szenved és nem akar és csak úgy VAN?
Mi az amit el tudok fogadni és mi az amit már szóvá kell tennem egy kapcsolaton belül?
Nyilván egyéntől függő. Ahol tartok. Az vagyok Én.
Én a Lélek vagyok.
Lelkem fejlettségi szintje mutatja, hol tartok.
A bizonytalanság akkor merül fel bennem, mikor új előtt állok. Mikor elismerem, hogy még nem tapasztaltam meg azt, ami elvezet a megoldáshoz.
Kinyitom magam újra és újra és újra...
Ha a lélek szenved, akkor hol tudom meg, kitől, hogy mi a szeretet?
Most úgy gondolom, hogy akkor, ha betöltekezem a Szellemem erejével (mert Ő is én vagyok! De ez egy még magasabb szint.). Ha megengedem, hogy Ő irányítson, hogy bölcsességével utat mutasson.
Mikor elértem ehhez a gondolathoz, mintha hétmázsás kő szakadt volna le rólam. Sírtam és hálás voltam egyben. Éreztem az erőt, mellyel betölt. Mert kerestem a megoldást és a megoldásban Ő van benne. Hiszek Jézusban és tudom, hogy VAN, ÉL. Szellemem által tud hozzám kapcsolódni. Nekem itt a földön, Ő testesíti meg a szeretetet. Nem a bibliait, hanem azt, amit magamban megélek általa. Élő kapcsolat.
Régóta olvastam már Bertha Dudde-tól bármit is de mindig megnyugvás volt végig menni a sorain, tanításain. Most is rátaláltam:
Szükséges, hogy a bennetek lévő szellem tanítson, különben tudás nélkül maradtok. De az csak akkor tevékenykedhet, HA A SZERETETBEN ÉLTEK, ezért a Földön misszióm elsősorban abban állt, hogy az isteni szeretetet tanítsam. Ha az emberek ezt követik, annyira átalakítja őket, hogy szellemük akcióba léphet. A további szellemi dolog közvetítése is csak így válik lehetővé. Viszont Földön járásom idején az emberek már annyira eltávolodtak a szeretettől, hogy ismételten szeretetlenségük következményeire kellett őket figyelmeztetnem, és a szeretet parancsait kellett eléjük tárnom - de csak keveseket tudtam ebbe az ismeretbe bevezetni.
Merem remélni, hogy jó úton járok ezzel a gondolatommal. Ha nem, úgyis kiderül hamarosan. A változásra való lehetőség, hajlam mindig bennem van.
Nagyképűség lenne kijelenti, hogy a
Szellemem vagyok,
de azért megélem néha . Bennem van a megérzéseimen át a hozzá vezető út. Bennem van az újra átgondolás ereje. Képes vagyok arra, hogy mindent lesöpörve, elégetve, összeszedve a használható cserepeket, újra gondoljam az eszméimet és felépítsem az újat.
Itt az Advent időszaka és mélyen élem azokat az erényeket, mik erről az időszakról szólnak.
