Gyermekkorom óta visszatérő álom. Azt álmodom, hogy teljesen merev vagyok. Ébredek és még mindig tart. Nem tudok mozdulni, sem karom, sem lábam nem tudom mozdítani. Fogaim szorosan összezárva és halálos rémület tart fogva. 10-15 perc is kellett mindig mire meg tudtam mozdulni. Gyermekként és Tiniként még erősebben megélve még egy fémes íz is társult hozzá. Nem akartam azonosulni a félelmemmel. Elküldtem az álmot. Sokáig nem köszöntött rám. Aztán volt férjemmel többször is előjött, aztán még kétszer. Mindig párkapcsolatban. Másodszor éppen pár napja. Direkt kértem álmot, mert a kereszt (szakrál) csontom nagyon elkezdett fájni. Nem találtam a megoldást. Aztán visszaaludtam a rémálom után. Jött valamiféle megoldás. Gyilkosság. Egy tetem volt betakarva. Én lehúztam a takarót. Nagyon megrémültem a látványtól. Lélegzet keresve riadtam fel. Pár nap múlva már arra is rájöttem mi rázott meg annyira. Hogy akit láttam a szobában letakarva...az én voltam. 

Még az élve eltemetés jön hozzá.

Érdekes hogy éppen most kell megnéznem A Kill Bill című nem túl nyugtató filmet...de oldásként nagyszerű.

Szerencsére megoldáshoz érek lassan.