Méltóságteljesen, nagy tisztelettel fogadtuk a hazatérni vágyó, koválygó lelkeket. Aztán ma az ősöknek áldoztunk léleksütit. Meghívtuk őket, hogy részünk legyen a közös lelkiségből. 

Érdekes volt nézni nagyfiam kikerekedett szemét, amikor tűzre dobtam a sütit. Eljött nagyapám, akitől sokat tanultam az erdőről, a bodzasípról, a bodza vizimalomról. Várom már, hogy unokáimnak is megtaníthassam. Emlékszem a nagy fém dobozra, melyben sült hús, zöldpaprika  és rozskenyér lapult. Evés után egy-egy alma is járt.

Eljött még egyik szépanyám is, ki füvesasszony volt valaha. Őt ismerem, mert sokat segít nekem a munkámban. Aztán álltak még sokan. Vendégség volt. Meghatódtam nagyon. 

Ja és a gyökerek! Igen ezek. Mert pont ma sikerült kiásnom a cikória gyökereket és szednem egy kis csipkét. Többszörösen is visszamentem ma a gyökerekhez. 

Persze Yoda A Macska segített, mert hogy is lehetett volna másképp.

Áldás az Ősökre, áldás minden Lélekre!