2017. okt 06.

Lelkek az időn át

írta: P.Gabriella

Through The Time by gyurka

Érezted már azt, hogy minél jobban kinyílsz, minél jobban törekszel, hogy változtass magadon, annál több próba jön? Bejönnek a képbe lélektestvérek, akiket valahonnan az időből halászott elő Felsőbb Éned. Nők, férfiak... Nekem a férfiak a nehezebb dió. Mert hajlamos vagyok az ilyenkor felmerült szerelmetes érzést - a "húúú én ismerlek Téged és érzem minden rezdülésed" - összetéveszteni a szerelemmel. Bár lehet hogy valaha szerettem is... Talán egy szellemcsaládból is származol vele, akkor még nehezebb! Hogy legyen hab a tortán.

Ilyenkor még képeket is kapok, jelenéseket. Nemcsak az adott személyről, hanem azokról, akikkel együtt akkor... és most jelen vannak.

Már nem először találkozom ezzel. Általában nagyon beleélem magam, mert szerelmes vagyok a szerelem érzésébe. Mert az jó. Egy cseppje Istennek.

Általában a hosszas vívódás (6 hónap-egy év) ami a plátói szerelemben merül ki, bevalljuk, találkozunk, aztán hamar (1 nap-két hét) véget ér az egész. Lassan rájövök a csínjára. Sokszor csak a kölcsönös szeretet kinyilvánítása a lényeg. Van, hogy ha egyetlen egy szó helyesen megy át, az a megoldás. Van hogy adok valamit, akár a szellemi térben, vissza, vagy ajándékba. Van, hogy én kapok vissza valamit. Ezek a kapcsolatok általában nem olyanok, amikre várok. Nem passzolnak össze egyetlen egy fizikai nézőpontommal se. Se testileg, se ismeretben, se életvitelben... Csak jó érzések, nagyon! Hogy "helló Téged ismerlek!" Ezredévek óta akár. Ezek a kapcsolatok az idő múlásával sem veszítenek a jó érzésből. Helyén próbálom kezelni a dolgokat, de nem mindig megy jól. Megvisel és nehezen állok vissza az eredendő vágányra. Mindig van tanulság. Lecke,melynek megértéséért keményen megdolgozom.