Ihletet kaptam ma az írásra. Arra, hogy leírjam, mi az ami derűsebbé, nyitottabbá, hálásabbá és reménytelibbé tesz Engem. Ott van minden rezdülésben ez az érzés. De ritkán állunk meg, hogy kiélvezzük, tudatosítsuk magunkban, hogy szép az ÉLET. Hogy ott van mindenben Isten és láthatatlan változatlansága, Bennem változik, mikor kiélvezem a LÉTet. Közelebb kerülök ilyenkor hozzá. Mikor megtalálom a SZÓt, a LOGOSZt, akkor ad értelmet életemnek. Mikor szavakba is tudom foglalni örömöm, bánatom. De most az öröm jöjjön...

Az újhold izgalmat hoz bennem és LELKESít ez a várakozás,

kézműves foglalkozáson szemem végig pásztázza a gyermekek nyugodt, békés ügyködését,

vadászok erdőn, réten az éppen virágzó, gyógyító növényre,

hallgatom reggelente a harkály kopogását a fán,

mezítláb kimegyek a kertbe, hogy a fű harmatja, csiklandós érzése felébresszen,

összevegyítem a liszteket és az élesztő illatú gyúrásból nemsokára frissen sült, ropogós kenyér illat tölti be a házat,

jártamban keltem, itt-ott zamatos gyümölcsök hevernek az úton, melyekből felszedek és jóízűen elmajszolok egyet-egyet,

a diófa alatt elköltött hétvégi ebéd fiaimmal, reményt ad a jövőre,

jókedvűen köszöntöm a falu utcáin feltűnő embereket, miközben biciklin száguldva lefelé a dombon, hajamat kócolja a szél,

két ház közti liliom illata tölti be a teret,

ágyam mellett várnak az ismerős könyvek, melyekbe beleszippantva érzem ódonságukat, vagy éppen friss nyomda illatukat...elbűvöl,

reggeli jógagyakorlat feszíti izmaimat és inaimat, melytől gyöngyözve jelennek meg bőrömön az izzadás jelei.

tónál köröket rajzolok a vízbe és reménytelin gondolok RÁ, aki már elindult felém. 

Mindez elég egy hétre. Elég ahhoz, hogy a néha szomorú és reménytelennek látszó pillanatokon átlökjem magam. Hogy erőt adjon nekem a tovább lépésre, hogy megerősítsen benne: szép az élet. Hogy ebből az erőből másoknak is nyújtsak, mert sosem fogy ki, végtelen. Mindennap beállok középre, hogy Isten végtelen szeretetét megérezzem, tovább adjam és megmozdítsam magamban az ősfényt, ősjelet. Mert eldöntöttem, merre megyek. Mert döntéseim mutatják meg ki vagyok valójában. Ahogy egyik kedvenc filmemben is mondja a varázsló:

A döntéseinkben, nem pedig a képességeinkben mutatkozik meg, hogy kik is vagyunk valójában.

Dumbledore – Harry Potter és a Titkok Kamrája,