A művészetben az ember számára eleve benne rejlik az isteni, üdvözítő paradicsomra való célzás, és már ennél az egyetlen dolognál fogva is magasan fölötte áll a művészet minden egyébnek. És ahányszorta magasabban áll az ünnepi nyugalom mindenféle földi zűrzavarnál, ahányszorta magasztosabb az alkotás a rombolásnál; ahányszorta az angyal pusztán fenséges lelkének makulátlan ártatlanságával fölötte áll a sátán mérhetetlen erejének és gőgös szenvedélyeinek; annyiszorta felülmúl a művészet magasztos alkotása mindent, de mindent a világon.

Nyikolaj Vasziljevics Gogol

Mikor rám jön az ihlet és muszáj nekilátnom, akkor szinte megszűnik a világ. Még akkor is, ha egy külső szemlélő számára ez nem látszik. Megáll valami Bennem. Ott vagyok középen és elmélyedek. Megérzem az Istenit magamban és a tárgyban, melyet alkotok. Mágiát gyakorlok ilyenkor. Minden jó gondolatom beleviszem a tárgyba. Ilyenkor elkezd fényleni és tudom, hogy telítődik a lehetőséggel, amit egy ilyen kis alkalmatosság tárolhat. Végig megyek egy folyamaton. 

 Ez az egy egyszerű kis esőcsiga. Bárki elsajátíthatja a készítését. Édesapámtól tanultam. Hagyomány szerint aratáskor készítették és a házban felakasztották,hogy bőséget hozzon. Bőséget a szerelemben, áldásban, terményben és anyagiakban. Egész évben ott volt és mikor felnéztek rá eszükbe jutott a bőség. Ezzel a gondolattal teremtettek.

Ott volt az eszükben, hogy bőség VAN.

Ideje van éppen, hogy újra éljünk mi is ezen értékekkel. Erősítsük MAGunkat és biztos táptalajra leljünk önmagunkban.

Amíg készítettem a szalmafonást, minden részét megértettem.

Az öt szál kiindulását, mely összefogva négybe megy át, de az ötödik szál ♥ mindig kíséri a négyet. Egymásra hajtogatva, építkezve csigavonalban először kitelve, majd keskenyedve elértem a csúcsra, az EGYbe. Belegondoltam a családom, a szeretteim, a sok jót mit szeretnék magamnak. Így kell, így is lehet. Formálva a jövőt .