Nevető Buddha

Kimondom - Én Vagyok...

...és tudom, hogy ez nem a testem. Az én vagyok az isteni önvaló. Mikor eszembe jut széles mosoly ül ki a számra. Igyekszem tudatában lenni annak, hogy ki vagyok, ezért mosolygok belülről. Sok ember nem szereti, nem érti, nem elég türelmes hozzá, hogy mérlegelje. 

A minap éppen akkorát hahotáztam...csorgott a könnyem tőle. Mert leírtam egy kérdést, ami újra olvasva annyira abszurd volt, hogy nem tehettem mást...kinevettem az eszem.

Kép - google

 Van egyfajta gondtalan mosoly, amit csak olyanok arcán látok, akiket szeretnek. Lao-ce mondja, hogy a legbiztosabb hely, ha az ember magát szeretettel őrizteti. Ezt ismerem. Van, aki őriz és akinek szárnyai alatt megnyugodva tudok mosolyogni. De van egy mosoly, amely ennél több, azé, aki maga szeret. A becsvágy a kétségbeesés egy neme, mondják. Kétségbeesés pedig annyi, mint a szeretet hiánya. Ezért a hajsza és az ember olyan, mint "az éjszakába kilőtt nyíl". Ez a paradicsomi arc, a szerető arc, félelem és gond nélkül, védekezés és taktika és stratégia nélkül. Önzés nélkül, amit olyan mélyen megvetek, de amin nem tudom magam átsegíteni. Nem tudom megvalósítani azt, ami ezt fölöslegessé teszi. A tisztátalan én nem is tudja megérteni. Értem, de csak értem, és meghódolok előtte. A szeretet nem okvetlen áldozat, de bármit tesz, azzá válik. Ismerem, és nem ismerem egyszerre, jelenlétéről tudomásom van, de nem tud bennem életre kelni. Van valaki, akinek lényéből a paradicsomi meleg sugárzik. Semmi feltűnő, semmi aggodalom, a legegyszerűbb, ami van, és amíg nem értettem, semmit sem tudtam. Értem. Mindent érteni.

Hamvas Béla - Patmosz

Derű az Agymanók filmből

A mosoly a lélek megcsillanása.

Agnolo Firenzuola