Egy nehéz nap utáni, hajnali nyomott ébredés…tükörbenézés…ki ez?...Atyavilág! mi történt az éjszaka?

Kint csendesen esik az eső…

Kimegyek

A kertben ledobom a papucsom…érzem az eső illatot…frissen fütyülnek a madarak…a nedves fűben elkezd bizseregni a talpam…lenézek…és látom, ahogy kivilágosodik.

Folyik fejemről a víz…beborítja testemet…

Karomat az égre kitárom és hálás vagyok nagyon…hullik az Égi permet Rám és lassan kitisztulok, megenyhülök…mindent kimos…

Felfrissülve megyek be a házba, mintha kicseréltek volna…ÉLET…de jó, hogy élek!!!

Meleg, száraz köntösömbe bújok…a tükör mást mutat…írok…még mindig érzem a bizsergést a lábamban…eszembe jut egy idézet:

Ha jó gondolataid vannak, azok ragyognak az arcodon át mint a napsugarak és mindig széppé tesznek!

Roald Dahl

Mint letisztult tó, olyan a Lelkem…