2007 júniusában röppent fel a hír arról a régészeti szenzációról, hogy Esztergomban, Vitéz János egykori érsek dolgozószobájának falán megtalálták a négy sarkalatos erényt megtestesítői női alakról készült freskót, amelyek közül a mértékletességet ábrázpló alakot szinte bizonyosan Botticelli festette! Innen

Az őszi Michael-ünneptől (ami a négy Főangyal ünnepe egyben. szerk.) (szeptember 29.) karácsonyig tartó időszak a belső megpróbáltatások ideje: egyre inkább fogy a Nap világító fénye, növekednek az éjszaka erői. Rudolf Steiner úgy jellemzi ezt az időszakot, hogy ez „a gonosz által való megkísértés ideje”. A luciferi és ahrimáni ellentéterők ugyanis különösen nagy erővel igyekeznek az emberhez férkőzni ebben az időszakban, lényének legrejtettebb mélységeiből közelítve. A szellemi hierarchia tagjai az Advent négy hete alatt fokozatosan eltávolodnak, a Földtől és magára hagyják az embereket. Advent negyedik hete már a legnagyobb elhagyatottság időszaka, de pont ezért a legnagyobb szabadságé is. A magárahagyottság és a magárautaltság időszaka nemcsak megpróbáltatásokat tartogat, hanem magában hordozza a szellemi megtisztulás és gazdagodás lehetőségét is az egyes ember és az emberek közösségei számára. Ez pedig az adventi erények segítségével lehetséges. Így ad esélyt az Advent a morális fejlődésre, hiszen a kísértéseket a lélek morális fejlődése útján lehet igazán legyőzni. Ezért tűzi elénk az adventi időszak azt a feladatot, hogy azokat a tulajdonságokat fejlesszünk ki magunkban, amelyek mint a négy plátói erény váltak ismeretessé:

1. Igazságosság (mértéktartás, megfontoltság, latinul Justitia)

2. Lelki erősség (lélekjelenlét, bátorság, latinul Fortitudo)

3. Mértékletesség (latinul Temperantia)

4. Bölcsesség (latinul Sapientia)

Ezeket az erényeket azért nevezik a négy sarkalatos vagy kardinális erénynek, mert ezek azok, amelyekre más erények épülnek és amelyek alapvetően meghatározzák az ember magatartását. Olyanok, mint négy tartópillér, amelyek elbírják a három isteni erényből emelt épületet. A három isteni erény a következő:

1. Hit (fides, pisztisz)

2. Remény (spes, elpisz)

3. Szeretet (caritas, agape)

Beran Ferenc - A keresztény erkölcs alapjai

Az Advent egy utazás az ígéret és a remény felé. Felkészíthetjük magunkat, családunkat, gyermekeinket a SZERETET fogadására. Megújulhatunk, kitisztulhatunk.

Ehhez a fizikai síkon is hozzájárulhatunk annak a koszorúnak az elkészítésével, mely az egész időszak alatt figyelmeztethet bennünket a lelki táplálékok elfogadására és a lelki változás fontosságára.

Molnár V Józsi bácsitól hallottam, hogy a régi ember tudta ezt. Szent este odaállt a családja elé a családfő és imájában ez volt benne:

"...bé gyütt Jézus a Házamba, Házam közepibe..."

Ez a KARÁCSONY!

Mikor bent, legbelül készülünk fel arra, hogy befogadhassuk az igaz Szeretetet. A csoda életre hívása ez.

Az adventi koszorú elkészítéséhez nem kellenek drága dolgok. Csak néhány vessző (szőlő, lilaakác...), pár zöld ág, csipkebogyó és 4 gyertya. A misztérium akkor kezdődik, mikor el kezded megépíteni a koszorúd. Belerakod a lényeget. 

Ködös hajnal-órák, tejszínű reggelek,

a földön sárguló, elkínzott levelek.

Az ég hólyagszemén nem tör át a nap

sugárnyalábja felhőtlen megakad.

Az ősz lassan lépked, majd télbe borul

és ahogy megvirrad, be is alkonyul...

Este tompa fények remegnek az utcán,

megtörnek a tócsák fodródozó foltján.

De a hétköznapok bágyadt szürkesége

nem törheti meg azt, ami bennünk béke.

Lelkünkben reménység, a szívünkben áldás:

Ránk köszöntött advent,

boldog Jézus-várás...

Ágh Tihamér - Adventkor

A Waldorf iskolákban ilyenkor Fényspirált építenek és azon mennek végig a gyerekek. A közepénél van a Fő Fény, ahol meggyújtják saját Fényüket, gyertyájukat. Azt visszafelé leteszik a spirálban. Nincs karácsonyfa, mert a Karácsony családi ünnep.

A Téli Napfordulón mi tüzet gyújtunk hátul a kertben. Éneklünk, imádkozunk és kérjük a Fényt magunkba. A tavalyi a teleholddal nagyon különleges volt.

Voltam már igazi Napfordulós SZERen is, ahol körben álltunk, kézen fogva, fagyoskodva. A sólymász elengedte a sólymot. Az azonnal elrepült a közeli erdő felé és sokáig nem jött vissza. Mikor visszatért az embergyűrűn kívül körberepült, majdnem belerepült az égő tűzbe, aztán visszament gazdájához. Élmény volt. Gondolom, hogy a Téli Napforduló és a Karácsony valamikor ugyanabba az időbe eshetett, de az egyik a bolygó dőlése, forgása miatt, a másik a naptári hely állandóvá válása miatt eltávolodott. Most már ki tudja ezt? De a Lényeg, a Lényeg. A Fény, a világosság, a belső béke, a szeretet eljövetele ez az időszak és ezért nekünk is tenni kell egyéni szinten valamit. Jó munkálkodást!