Alkotói és kézműves kiállításon vettem részt. Vállaltam a csuhézást, bár még életemben nem készítettem ilyet. Aztán olyan élményben volt részem, hogy teljesen felvillanyozott.

Azt hiszem beleszerettem. A csuhé tulajdonképpen egy szemét. Ingyen van és majdnem a víz is, amivel puhítom. Nagyszerű anyag és minden kijavítható vele. Szerintem iskolában is kellene tanítani a vele való alkotást. Azt nem mondom, hogy az enyémek csodásak, de számomra értékesek és kedvesek. Megvadult, raszta lovacskám a kedvencem. Talán lehetett volna szebb csuhékat is választani, de akkor még nem gondoltam rá, hogy a hófehér szoknya szebb, mint a piszkos. :)