Olyan szerencsésnek mondhatom magam, hogy éppen a következő faluban lakik Csille Márti nemezművész és azért is mert el tudtam  menni, hogy megtaníthasson egy-két fortélyára.

Egy alkalmat már eltölthettem nála, ahol el tudtam készíteni azt az ékszert, amit megálmodtam. Elkészítettem otthon a terveimet. Egy mandorla volt az alap kiinduló alak, mert akkor az érdekelt a legjobban. Még egy kajszimagot is vittem, hogy ezt nemezelem körbe, így a mag jó energiái is benne lesznek. Ráterveztem egy tulipánt, ami az én méhemet szimbolizálja és benne egy szívet, ami az én szeretetem. Abból jönnek ki a Fénymagocskák, amik az én négy fiaimat testesítik meg. Soha nem gondoltam volna, hogy ilyen kemény, kitartást igénylő munka ez. A nemez akkor sűrűsödik, amikor ő akar. Mindegyik fajta másképp. Ha nem vagy elég gyakorlott elfolyik a nemez, mert nem tudod úgy terelgetni, ahogy a forma, vagy terv kívánja. Én is így jártam. Márti segített megmenteni a helyzetet, hogy sugarakban rakjak köré még gyapjút, így pont olyan lett, mint egy dimenziókapu. Mindenesetre nagy örömet okozott.

Otthon kihímeztem az apró részleteket és szívesen viselem magamon, mert nagyon jó. Jó az érintése, az érzete, tetszenek a színei és jó érzés, hogy én dolgoztam meg érte.

Következő alkalommal tudtam, hogy egy képet fogok készíteni, amiben gyakorolhatom a különböző technikai dolgokat. A virág az elején még ilyen kis puklinak nézett ki. Tulajdonképpen minden szappanos volt és én csak simítgattam, simítgattam...simítgattam.

Aztán egyszer csak előkerültek a csodaszép dolgok, amiket beleraktam. A színes anyag, a csillogó szalagdarab, a pomponos is, csak a melírozott fonal veszett el. :) A másik pukliban egy üvegdarab bújt meg, ami kivágva ott csillog most a képen.

Összegezve: Nagyon jól kikapcsol és elmélyít a nemezelés. A csendes pillanatok, amiket magammal tölthetek, az alkotás öröme és a színes, meleg, természetes anyagok, amik kijönnek a végén, csakis arra buzdítanak, hogy legközelebb is próbáljam meg.