Hogy állsz a helyreigazítással?

A helyreigazítás szó valahogy nem mindig kellemes számunkra. Néha rosszalló tekintetű szülők vagy fájdalmas következmények emlékét idézi fel. Vagy azt gondoljuk róla, hogy tönkretesz egy kapcsolatot ahelyett, hogy az erősítés és gazdagítás lehetőségét látnánk benne. 

„Jó szándékúak a baráttól kapott sebek, de csalárd a gyűlölködőneka csókja.” 

(Példabeszédek 27:6)

Mindannyiunknak szüksége van valakire, aki megmondja nekünk az igazat, mert ő látja azokat a dolgokat is, melyek a mi látóterünkből kiesnek. Helyreigazítást sem adni, sem elfogadni nem könnyű. Igen, valaki talán védekezni kezd, de az is lehet, hogy örülni fog, ha felismeri, hogy neked jobban számít a hosszú távú jólléte, mint az azonnali reakciója. Általában a szeretetteljes lelkületből kiinduló helyreigazítást fogadják szívesen, nem egy önigazult, „én tudom a tutit” hozzáállásból származót. Ha a másik ember érzi, hogy őszintén törődsz vele, és jobb kapcsolatra vágysz, akkor nagyobb valószínűséggel veszi fontolóra, amit mondasz, és nyitottabb lesz a változásra. Gondolj Nátán próféta bátorságára, amikor Dávidot szembesítette Betsabéval elkövetett bűnével. Királyként Dávid élet és halál ura volt. De Nátán túlságosan szerette Dávidot ahhoz, hogy engedje, hogy a bűn megfossza rendeltetésétől. 

Isten gyakran használ minket egymás életében, hogy visszatérítsen rendeltetésünk keskeny, de gazdagító útjára, melyet előre kijelölt számunkra. 

Visszatekintve Dávid azt tudta mondani: 

„Mielőtt nyomorúság ért, tévelyegtem, de most megtartom beszédedet”

 (Zsoltárok 119:67).

 Vannak idők, amikor a bölcsesség azt mondja: „Törődj a magad dolgával, és maradj ki ebből!” De vannak olyan helyzetek is, amikor a bölcsesség azt diktálja: „Mivel szereted őt, közbe kell avatkoznod!”

Debby és Bob Gass - Mai ige