Még nem telt el a nap. Javában benne vagyok. Kora reggeltől dolgozom és írom fel a teendőket... Egy új, alkotó, segítő, hagyományőrző nap tervei bontakoznak ki.

Imádkozom... Bölcsességet kérek hozzá és értelmet.

Elindulok a fonott kosaras, rózsaszín biciklimmel. Vállkendő a hátamon, mert csípős a reggel. Csalogat a napocska, de már alacsonyról süt. Kosaramban a tervek. Helyemen összegzek, felírok még és útnak indulok a falumban. Mindenki otthon van, akihez készültem. Meglepetéssel kevert örömmel fogadnak. Találkozom még sok emberrel az  utcán, a kocsmában, a kisbolt előtt is. Segítőkészek. Mindenkinek van még egy ismerőse, ötlete. Őket is megkeresem. Örömmel tölt el, hogy célnál vagyok. Utam végén betolom kétkerekű járgányom az udvarba és elmosolyodom. Tele van szívem, lelkem hálával.

Így. Mondom magamban...

Leülök és akkor látom meg a naptáramban, hogy Mihály nap van. A nyomtatott szöveg felett kézzel írva: Szt.. A Főangyal, Mihály Arkangyal napja. Elönt a hála irányába is. Tehát segített. Valódi jószándékkal, szeretettel mentem és kaptam.

Így!

Mert nem lehet másképp. Se ésszel, se akarattal, csak Égi segítséggel. Helyre rakva, egyensúlyban. ...és a nap még mindig süt! Köszönöm.