Remek filmet láthattam. A rendezés megérdemel egy vastapsot. Az egész filmen átvonult a "színház az élet" gondolat.

A szeretet megnyilvánulásain át mutatja meg, mennyire az érzelmeink rabja vagyunk. Hogy az érzékek fogságában nem tudjuk megkülönböztetni a helyeset és helytelent egymástól. Kötődünk több szálon is emberekhez. Nem eresztjük, fogva tartjuk és börtönbe is csukjuk őket. Hányféle szeretet létezhet, melynek csapdáiban bolyongunk egy egész életen át.

A rendező nagyszerűen érzékelteti az egyszerű és a puccos élet közti ellentétet is. Szépen elmondják a filmben az értékeket és az értelmes élet útjait is.

Egy rövid előzetes a filmből: