Kedvelem a Mai Ige írásait. Persz ez nem jelenti azt, hogy minden bölcsesség, ami benne van, de sokszor segít az önmegismerésben. Van hogy csak azt veszem ki belőle, amit jelenleg fontosnak találok.

A mai is ilyen.

A talentumról szól.

Van Jézusnak egy szép tanítása az elpazarolt talentumról:

 „félvén, elmentem és elástam a te tálentomodat a földbe; ímé megvan a mi a tied.”

Máté 25:25 

Amikor kételkedsz abban, hogy elég jó vagy-e valamiben, vagy megkérdőjelezed, hogy amit tudsz elég-e hogy megéld az életedben, akkor abban vannak kételyeid, amit Isten adott Neked. Isten minden gyermeke kapott valami hasznosat, jót, ami saját MAGad és mások hasznára, épülésére és fejlődésére való. Ha eldugod nem fejlődsz és megfosztasz másokat is attól, hogy megismerhessenek valami hasznosat.

Én is végig jártam ezt az utat. Kételkedtem benne, hogy amit tudok, az jó, vagy hasznára válik valakinek is. Nekem apróságoknak tűntek: kenyérsütés, lekvár készítés, gyermek nevelés, gyógynövények ismerete, szervező készség... Aztán rájöttem, hogy ha eldugom, azzal sem magamnak, sem másoknak nem segítek. Ráadásul az önbecsülésem, önhitem növelte, mikor elég bátorságra szert téve, el kezdtem gyakorolni a tudásom. Nem hogy csökkent volna a kedvem, a kitartásom, hanem nőtt. Mert:

„El kellett volna tehát helyezned az én pénzemet a pénzváltóknál; és én, megjövén, nyereséggel kaptam volna meg a magamét. 
  Vegyétek el azért tőle a tálentomot, és adjátok annak, a kinek tíz tálentoma van. 
  Mert mindenkinek, a kinek van, adatik, és megszaporíttatik; a kinek pedig nincsen, attól az is elvétetik, a mije van.”

Máté 25:27-29

A talentum Istentől kapott bölcsesség, tudás. Nem pazarolhatjuk el azzal, hogy elássuk magunkban.