Nagyon jó tapasztalataim vannak a zöld dióval. Gyermekkorom óta tartó, úgymond napgombám volt. Mondták: tornaszőnyegtől, uszodától, ruhától, naptól...mindig az éppen aktuális tevékenységemtől függően állapították meg. Igazából a bőrgyógyászat az egyik legnehezebb orvosi praktika, szerintem. Mikor elkezdtem foglalkozni a növényekkel behatóbban, pár év után tanultam meg a tinktúra készítést. 

Nagyon egyszerű dolog volt. De most mire használjam ezt a sötétzöld, de inkább fekete lét. Mintegy felhívásként, megint elkezdett viszketni az a millió fehér kiütés a hátamon. Kipróbáltam. Este, reggel kentem. A fejemet is bedörzsöltem vele. Néha megfogta a ruhám. Nem érdekelt. De a pöttyük halványodtak. Aztán el is múlott. A hajam fényes, erős lett. Nagy örömöm volt benne. 

Utána kezdtem el jobban megismerni ezt a növényt. Minden része gyógyító, minden használható valamire. A tinktúra nagyon megfelelő azoknak, akik nem szeretik a gyógynövény teákat. Pár csepp kockacukorra, vagy kiskanálra és máris hat. Tisztítja az epét, májat. Nagyon jó bélféreg ellen.  nőknél sűrűn előforduló fehérfolyást is csökkenti, gyógyítja. A hajhullás csökkentésére, vagy akár megállítására is alkalmas. 

A diólikőr is hasonlóan készül, mint a tinktúra és ugyanolyan hatása is van belsőleg. Üvegbe rakom a lepotyogott zöld diót (soha nem tépem le a fáról), felöntöm alkohollal (én pálinkával szoktam) és egész nyárra "kint felejtem" a napon. A likörhöz néha rakok egy kevés fahéjat is. Ha leszűrtem cukor, vagy mézsziruppal édesítem ízlés szerint. 

A befőtt is finom, tömény csemege. Megböködöm a diókat és két napig (minden nap lecserélve a vizet) áztatom. Utána cukorszirupos vízben puhára főzöm és tiszta üvegekbe rakom, lekötöm. Száraz dunsztban hagyom kihűlni.