Egy előrehozott Napforduló részese lehettem, amit én szerveztem. Mert ugye a hétvége. Nem mintha hétvégén az emberek megállnának, vagy hagynának maguknak időt a elcsendesedésre, de akkor is a hétvége, az hétvége. :) Sokat tanulhattam ebből a Teremtő által elrendelt időnek a megélésében.

Először mezei virágokat szedegettem: cickafarkot, szagos bükkönyt, sárga bükkönyt, galaj virágot (nagyon illatos!). Aztán leültem a megrakott máglya mellé a pokrócomra és elkezdtem koszorúkat fonni.

A lepotyogó és szép virágokból magam örömére mandalát készítettem. Nekem a mandala az elme körét jelenti. Most ilyen volt az enyém. Egyszerű és színes.

Elgondolkodtam...mire jó is ez az időszak? Miért rendelte a Teremtő a Fény és sötét játékát? Miért nincs egyenlő mértékben mindig világosabb? Arra jutottam most is, hogy ha mindig fényesség lenne, akkor talán nem értékelnénk eléggé ezt. Mert ha van sötétség, akkor örülünk mikor hosszabbodnak a nappalok és megismerjük milyen jó is az. Nagyobb életerővel látunk munkánkhoz és telítődünk a Nap fényével, erejével, sugarainak gyógyító hatásával. A Nyári Napforduló is egy olyan időszak, amikor rájöhetünk, hogy raktároznunk kell a Fényt magunkban, hogy majd a sötétebb, hidegebb időszakokban legyen hová visszakeresnünk és töltődnünk. Hálásan köszönöm, hogy most is részese lehettem és elraktározhattam MAGamban A Teremtő Fényét. Köszönöm