Mit is akarok itt elmondani?

Természetesen nem az alvás fázisairól beszélek, hanem a minőségről, amit a mindennapi életben megélek. Saját tapasztalatomon át elmondhatom, hogy az alvó ember csakis a fizikai létet tartja előtérben. Belefeledkezik az anyagba és még nem látja, hogy Lényét még csak egyharmadban ismerte fel, meg. Önös érdekei, kizsigerelik az Anyaföldet, a mellette lévő embereket és testi egészségét is. Ebben az állapotban pont csak annyit látok, érzek és teszek ebben a világban, amit egy növény, vagy egy állat is megtesz. Ha ebben maradok, életem hiábavaló volt és kezdem utam újra és újra és újra... Az állatok és a növények valószínűleg vállalták, hogy áldozatot hoznak azért, hogy én újra rátaláljak ÖnMAGamra, teljes Önvalómra és fejlődjek. Ha nem teszem, akkor áldozatuk felesleges volt.

Dr.David R.Hawkins készített egy tudat táblázatot, melyben jól érzékelteti haladásunkat, mely minden lépcsőfoka egy beavatás és egy aha élmény, mely tovább visz önmegismerésem útján. A 200 feletti tudatszinten élő emberek már képesek életerőt adni a többieknek, segítik a felemelkedést, míg a 200 alatti tudatszinteken élők, életerőt vesznek el másoktól.

Egy darab 600-as szinten élő ember, képes lenne 200 fölötti tartományba segíteni az egész országot.

Talán Hawkins mondta, hogy

Nem rossz befektetés ám Isten országát keresni. Hát még megtalálni...

Mikor felfogtam, hogy mi áll ebben a táblázatban és én hol tartózkodom rajta, felmerült a kérdés, hogy hogyan tudnék emelkedni tovább. Keresgélésem egyetlen egy megoldást adott, ami mindenkinek segítségére lehet, ez a

szeretet.

De mi is a szeretet? 

Nem ártok senkinek, még magamnak sem.

Megbocsátok mindenkinek, még magamnak is.

Ott segítek, ahol tudok, még magamon is.

Személyválogatás nélkül, viszonzás elvárása nélkül, teljes odaadással.

Nem teszek a másiknak olyant, amit nem akarok, hogy velem tegyenek.

És ha még mindig nem tudom, hogy adott helyzetben mit tegyek, akkor a végső eligazító a

lelkiismeret.

Domján László

Ne ítéljetek, hogy meg ne ítéljenek.

El ne ítéljetek senkit, hogy titeket se ítéljenek el.

Bocsássatok meg és nektek is megbocsátanak.

Adjatok és adnak majd nektek is. 

Lukács 6:27-28

Mikor eljutottam ide, akkor felmerült a kérdés, hogy hogyan tudom megkapni a beavatást. Nagyon misztikus, világtól elzárt/hermetikus dolognak tűnt nekem. Pedig életünkben automatikusan megtörténik ez, ha az előre eltervezett úton, teljességünk megélésével haladunk.  

Arra a kérdésre, hogy melyek a beavatás formai mozzanatai, azt kell válaszolni:

– az első mozzanat a felelőtlen és alvajáró életben merő anyagi célokért való szenvedélyes tevékenység;

– a második mozzanat a néha lassú, néha hirtelen feleszmélés arra, ha az ember életét így folytatja, a semmibe szórja; ez a megtorpanás és megrázkódtatás;

– a harmadik mozzanat a válság; az ember még egész lényével az anyagi világhoz tapad és tanácstalanul kapkod olyan értékek felé, amelyek múlhatatlanok és véglegesek; lassan elkezd látni az anyaginál mélyebb világokban, felébred, élete megnyílik; a megnyílás és felébredés néha pillanatok alatt történik meg, s ilyenkor megvilágosodásnak hívják;

– a negyedik mozzanat a hosszadalmas és nehéz küzdelem, hogy az ember magá- ról a mulandó anyagot lefejtse és önmagát a létben megszilárdítsa;

– az ötödik mozzanat a megnyugvás abban, hogy az anyagi természet feltételei között végleges megszabadulás nincs; az ember önmaga megmentésére irányuló erő- feszítéseit és képességeit az egyetemes emberiség szolgálatának szenteli.

 E nagy vonalakban felvázolt formai mozzanatok megértésekor senki sem titkolhatja el azt a meglepetését, hogy ezekkel a mozzanatokkal más alakban, de csaknem ugyanabban az értelmezésben, de még inkább ezekre az ősi mozzanatokra való utalással már számtalanszor találkozott. Hiszen ez az, amit a színpadon oly gyakran látott, amit egy zeneműben hallott, amit egy eposzban vagy regényben olvasott. A létnek geometriailag leegyszerűsített ütemeiről van szó: ezek az alapformák, ez az alapképlet. Ez a tovább le nem egyszerűsíthető abszolút alak. Mi ez az alak? A gondtalan, felelőtlen és gátlástalan élet – a megrázkódtatás válsága –, a hirtelen feleszmélés arra, ami az életen túl és felül van, és a lassú felhajlás ebbe a magasabb létbe. Ez az alapképlet az, amin a tragédiák szerkezete nyugszik, ez a zeneművek szerkezete, ez a regények és költemények szerkezete, de ez a festmények szerkezete, a szobrok és filozófiák szerkezete is: elindulni a természet alapjairól – kiélesedni – a kritikus pontra elérkezni – a katarzist átélni és a világosságban kiegyenlítődni. Minden alkotás, ami az ember kezéből kikerül és aminek szellemi tartalma van, ezeket az ütemeket őrzi: ezek a beavatás ütemei – ezért mindaz, ami az ember kezéből kikerül, a beavatás ős- élményét mondja el még egyszer. Mindennemű emberi szellemi megnyilatkozás ősképe a beavatás ősélménye alapján történik, és csak így történhetik. Minden emberi alkotás az életet válságba viszi, válsággal megtisztítja, végül megnyugtatja. Minden irodalmi, művészi, filozófiai alkotás a beavatás halvány mása – még a leghitványabb is magában őrzi és tartja és kifejezi a megrázkódtatás és megtisztulás parancsait azzal, hogy olyan élményt közöl, amely az emberből hasonló fordulatot vált ki. S a mű minél döntőbb és jelentősebb, a beavatás ősélményét annál világosabban fejezi ki s az igazi beavatáshoz annál jobban hasonlít. Ilyen a beavatás közvetlen határán álló mű a tragédia és a nagy zene. Nietzsche a tragédiát a zenéből származtatja. Lehet, hogy igaza van. De mindkettő a beavatás misztériumából származott: az emberi lelket végigvezeti egy sereg jelképes élményen – a jelképek megfejtésének titka, hogy nem Oidiposzról, Antigonéról, Philoktétészről, Aiaszról van szó, hanem az emberi lélekről, arról a lélekről, amelynek itt a földön sorsa van s e sorsot azért kapta, hogy felébredjen. A lélek a sors e pontján válságba jut és meg kell tisztulnia: fel kell ébrednie. A tragédia a hősi lélek ábrázolása – tész héroikhész tükhész episztaszisz –, a zene sem más. És mind a kettő jelképesen ugyanazt mondja el, aminek világos meg- értését és éber átélését a beavatás tanítja.

Hamvas Béla - Scientia Sacra II.

A fekete baba: amit gondolunk, a fényes baba: ami vagyunk.

Mikor felfogtam, hogy mi is ez és láttam, hogy életemben mely események voltak a beavató események, akkor felmerült a nagy kérdés - hogyan tovább? Mert míg itt vagyok van tovább. A megvilágosodás, felébredettség nem azt jelenti hogy akkor ülök ölbe tett kézzel és várom a megváltást, hanem az összegzések után, elkezdem tenni a dolgom. Dolgozom a másik emberért, egy közösségért, meditálok/imádkozom naponta - nem csak magamért, vigyázok a testi épségemre, egészségemre, elvégzem a fizikai lét munkáit is - mosogatás, takarítás, mosás, baromfiudvar, kert... -, minden lelki/érzelmi visszahúzó erőtől tisztulni próbálok. Sorolhatnám még, de kinek-kinek a saját útja, vállalt feladatai alapján kell ezt megtenni. Keresd meg te is, merre van és hogyan tudod ezt elérni! "Csak" a FÉNYlő emberig, a legbenső Énemig kell eljutnom.

Jó munkát!