Akkor egy öreg ember, egy vendégfogadós szólalt meg:Beszélj nekünk az Evésről és Ivásról.

És ő azt mondá:

Vajha élhetnétek a föld illatából, s miként a légi növények, fénnyel táplálkozhatnátok.

De mivel ölnötök kell, hogy ehessetek, s szomjotok oltására az újszülöttet anyja tejétől meg kell rabolnotok, legyen hát ez kegyes cselekedet.

Legyen asztalotok oltárrá, melyen az erdő, mező tisztái és ártatlanjai áldozattá lesznek azért, ami az emberben még tisztább és ártatlanabb.

Mikor megöltök egy állatot, szívetekben mondjátok neki:

– Ugyanaz a hatalom, mely téged lesújt, lesújt engem is; az én sorsom is elvégeztetik.

– Mert a törvény, mely téged az én kezemre adott, engem egy hatalmasabb kézre fog adni.

– A te véred és az én vérem a nedv, amely a mennyország fáját táplálja.

És mikor fogatokkal egy alma húsát szakítjátok fel, mondjátok szívetekben:

– Magvaid testemben élni fognak,

– És holnapod bimbója szívemben fog kinyílni,

– És a te illatod lesz az én lehelletem,

– És együtt örvendezünk majd a múló időben.

És ősszel, amikor szőlőskertjeitekben a prés alá szüretelitek a fürtöket, mondjátok szívetekben:

– Én magam is szőlőskert vagyok, s gyümölcsöm a prés alá gyűjtetik.

– És mint az új bor, örök hordóba töltetem.

És télen, amikor borotokat kancsóba töltitek, minden pohárért szóljon egy dal szívetekben;

És szóljon egy dal az őszi napok emlékéért, a szőlőskertért és a szőlőprésért is.

Kahlil Gibran - A Próféta