írom, ami bennem megjelenik erre a napra. Változást szeretnék, de népem ragaszkodik a gyászhoz, a harchoz, a forradalomhoz. Hogyan is tudnánk így jobb világot építeni? 

 Emlékeznünk kell a régiekre, mert az emlékek segítenek, hogy lássuk jobb emberek vagyunk-e már? De az már a múlt. A régmúlt sebeit nem kell feltépni és szomorúságban visszamenni azokba az időkbe. Az öröm, béke, szeretet honának, a Földi Mennyországnak van itt az ideje. Magunknak, gyermekeinknek, unokáinknak építjük. Minden gondolatunk, ami ezt segíti teremtő és megjelenik a fizikai valóságunkban is. Botos Eszter szavaival élve, aki nagyon szépen meglátta a lényeget: FORR-A-DALOM, tehát bennem forr valami, változnom kell. Magamat kell megváltoztatnom, hogy előbbre tudjak lépni. 

Ne harcoljunk már! Értsük meg, hogy mi miért történt, történik! Hallgasd meg a dalod! Mert ahogy Babits Mihály mondja:

"Megmondom a titkát, édesem a dalnak:

Önmagát hallgatja, aki dalra hallgat.

Mindenik embernek a lelkében dal van,

és a saját lelkét hallja minden dalban.

És akinek szép a lelkében az ének,

az hallja a mások énekét is szépnek" 

Engedjük szabadon Lélek gyümölcseinket és a béke galambját!