Én nagyon kedvelem már tini koromtól a horror filmeket. Sokszor megkérdeztem magamtól, hogy miért? Talán beteg vagyok? És már megvan a válaszom is rá. Azért, mert kendőzetlenül, kíméletlenül mutatja meg azokat a tényeket, ami ebben a világban pusztít. A rá nem akarni ébredés mételyét. Ez a film a nők millióinak könnyéből, megfelelési kényszeréből, fájdalmából készült. Sokkoló. A sokk ébresztő.   
Értem, hogy ki miért csinálja. Értem azt a nőt is aki elhagyja magát, és értem azt a nőt is aki a végletekig feszíti magát. Mondanám, hogy középút, de ebben az elfuserált hálózatban igen nehéz megtartani. Meglehet, de nehéz. 
Feltettem már magamnak azt a kérdést is, hogy félek-e az öregedéstől? Nem könnyű elfogadni a test bomlását, átalakulását. Erős gondolatokkal táplálom a testemet (a helyes gondolatok DNS átalakítóak) a fizikai étken kívül is. Dolgozom az élet-halál egységével (éppen időszerű). Nem rémülök meg attól, hogy meg kell haljak. A testi tehetetlenség, fájdalom az, ami leblokkol néha. De már túl vagyok jónéhány dogma pusztításon, ‘kőbevésett’, akár orvosi fekete mágián, tudathasított rémeken. Úgyhogy ha van is bennem némi kétely, az egészséges, :)

Egy valaha híres nő (Demi Moore) a feketepiacon szerez magának drogot, amellyel ideiglenesen létrehozza önmaga fiatalabb változatát (Margaret Qualley), csak sokkal jobb kiadásban.

Port.hu