Azt hiszem rendesen beindultam…

Feltetted magadnak a kérdést már, hogyan is van az, hogy nem emlékszünk a saját ősiségünkre, szellemi hovatartozásunkra!
Emlékeznek az ausztrál és az amerikai őslakosok, gallok, kelták, szlávok, ázsiai, közel-keleti népek stb., de mi nem.
Olyan könyvekből tanuljuk magunkat, amiket idegen népek írtak rólunk. Nem maradt semmi. Valószínűleg a Boldogasszony kultuszról sem tudnánk semmit sem, ha a papok nem rakták volna bele a templomi hálózatba.
Én személy szerint dúlásra, gyilkolásra, harcra emlékszem hun-magyarként.
Talán ezért is kaptuk a törlést?
Hogy tiszták üresek legyünk az új fogadására?
Talán ezért kaptuk a törlést?
Hogy le tudjuk hozni az újat? Ne a régit feszegessük, kerestgessük, találgassuk, ragaszkodjunk…tíz körömmel…

…és amit lehozunk, nem is igazán kell leírni. Hanem azzá válni. És hatni. Szavak nélkül. 

JÓ MUNKÁT!