Valahol olvastam a napokban egy hozzászólásnál, hogy depresszíven hat a fény és a nyár. 
…és egyet tudok érteni az íróval. Én is várom a hűvöset, hideget és a rövid nappalokat. Akkor vagyok elememben. 
Egyszerűen az idegeimet túl tolja ez a hosszú, tüzes nappal. Nemcsak a meleg miatt. Aludnék, de nem tudok a késői fény miatt. Engem zavar. Kimerít. 

Jól döntöttünk, mikor Húgom szülinapját tó mellett ünnepelt ük. Jeges, szamócás vízzel, fagyival, úszással, napozással. Mert a napra azért szükség van, csak feleslegesen szenvedni nem kell. 
Azért meg kell valljam, igen örültem mikor hazaértem a hűvös szobámba. Sokszor volt már ilyen meleg, csak nehezebben bírom most.