Elképesztően jó kint lenni. Turkálni a földet. Ültetni a palántákat, magokat dugdosni még itt-ott. Ma megint egy darabon lesarlóztam a kertet és kicsit ásóvillával alányúlva meglazítottam. A hagyma palántákat ültetem ki. Kicsit mindig pihenek, aztán folytatom.
És ami még ennél is jobb, hogy mikor lefekszem a gazos lépőre, akkor hallom ahogy a növénykéim is örömködnek.

A takart föld (élő növénnyel, vagy mulccsal) felszívja a felesleges csapadékot és a szárazabb időszakban táplálja a kultúrnövényt. Megérzésre tisztítom a növények körül a földet. Megérezve, mennyire van szükségük az egészséges növekedéshez. A tavalyi bent hagyott paprika és paradicsom gyökerek körül, finom, fehér, pókhálós micélium alakult ki. Ezt háborgatni nem akarom.
Most adtam teret a napfénynek sok bokros növénynél, amik gyümölcsöt vagy javat termelnek majd nekem.
Figyelek és tanulok.
Nem az a célom, hogy szétdolgozzam magam a kertben, hanem hogy élvezzem és étkezzek is belőle.
“Gazos” kertemről itt találsz: https://www.facebook.com/100012167506783/posts/pfbid036RzwDxwNAWEQMTKS25rVcWuakhgLktgYSoi87KMND52PvPQrNucg4nsDd9GKRr4Al/

Varangyos koma otthont talált…