Gyógynövény kutatóként nagyon fontos számomra az érzékelés. Látás, hallás, szaglás, tapintás, ízlelés. De van az a bizonyos hatodik érzék, ami a megérzés. Ehhez szükséges minden megtanult ósdi, nehéz, elavult gondolat kitisztítása. Szinte üressé válok ilyenkor. Nem jut eszembe semmi.
Várok…
Sétálok…
…és ekkor megjelenik egy tiszta, váratlan gondolat. Ez a Szellem. Meghallom a növényt, a fát. Meghallom a patak csobogásából, az erdő tisztásából, az ég kékjéből kiszűrődő tudatot. Van hogy szag, van hogy belső kép formájában. Ha tisztelettel, megbecsüléssel, alázatosan állok ehhez a “megszólaló” belső hanghoz, akkor segíti további utamat. 
Mikor elkezdem a Valóságba való lehozásukat, akkor tapasztalom, hogy működik. Egyedi jelzéseket kapok minden hozzám forduló emberhez. Gyógyulnak az emberek, változik az életem. Tudok róla beszélni, mégha nem tanultam sosem és addig néma maradtam volna. Olyan szavak formálódnak nyelvemen, amik másnak is megértést adnak és vágyat, hogy ő is megtegye ezt az utat.