A kert adománya.

Karalábé leves frissen szedett lestyánnal, édesköményzölddel és petrezselyemmel.

Szeretem az egyszerű ételeket. Ez itt a kelkaposzta külső leveléből főzött, friss majorannával ízesített, kölessel és erős paprikával tálalt étek. 

Azt hiszem most már bizton állíthatom, hogy ez az időszak tölt el a legnagyobb erővel, lelkesedéssel, örömmel. Mert elmúlik a kint, a természeti élet és végre még jobban magamban lehetek. Sokkal többet foglalkozom a fizikai állapotommal is ilyenkor. Érdekes összecsengése ez a szellemi munkának. Mintha még több testi erőre lenne szükségem ahhoz, hogy minőségibb befelé hatolást, szellemi munkát végezhessek.
A kert még ereje teljében ugyan, de munkám legfeljebb annyi van vele, hogy leszedem az éteknek valót és megáldom újra és újra. Hagyom a kihúzott, elhalt növényeket a talajon. Befedem vele. Tavaszra elrohad a talajon és tápláléka lesz az elkövetkezendő veteménynek. Nem marad vastagon, csak úgy lazán. Visszatáplálom. 


ÚSSZ LE A MÉLYBE!

Japán szentfa…útközben

Japán lonc…útközben. Még mindig keresem a hajtás lehetőségét.

Még nagyban viragzik a Körömvirág. A kis sütőtok nem érett be, így valószínűleg valami édesség készül majd belőle.

Gyönyörű, mézédes a cékla.