Ezennel szeretném megvédeni a tiszta beszédet, a tiszta önkifejezést és a tiszta beszélgetést egymással.
Jó pár éve úgymond divat lett a káromkodás, trágárság. A fiatalok nagy része már szó toldalékként használja azokat.
Életem során azt tapasztaltam, hogy a káromkodó ember leginkább magára dühös, tehetetlennek érzi magát, vagy éppen szitokkal a száján magasabbra, a másik fölé akar kerülni, lenyomni azt.
Mikor egy nap többször is káromkodtam egyáltalan nem éreztem magam magaslaton, sőt még jobban akartam bántani.
A tiszta, teljes, őszinte beszéd, nem tartalmazza a káromkodást, káromlást, szitkozódást, trágárságot. Ugyan velünk kapcsolatban lévő embereknek durván megmutathatja, hogy hol vannak a határaink, de ezt más módon is megtehetjük.
Beszennyezi az aurát, és ha sűrűn használjuk állandósul és bizony ott marad szép gondolatainkat, tiszta beszédünket áttéve a kispolcra.. A szívcsakrát szennyezi. A lelket kínozza. 
Mindenestre azt az ÚJat, melyért dolgozunk most, nem szolgálja

JÓ NAP EZ AZ ÉLETRE!