Ma olyan emlékképeket dobott fel a közösségi oldal, amikről ugyan az jutott eszembe. 

Az EGYBEESÉS.

Mindig ott vannak azok az emberek, akik ösztönöznek, egy rég halogatott dologban arra késztetnek, hogy lépjek. Mindig megmutatkoznak azok a könyvek, filmek, események, amik világossá teszik az egyenként értelmetlen adatokat. Így az adatok jelekké, értelemmé válnak. Ekkor kapok időt is arra, hogy ezeket a jeleket a Felsőbb Énemen át bölcsességé formáljam a magam számára. És katt, a lámpa felgyullad a fejemben. Elindulok egy új úton. Mindenem beajánlom ennek. Sarkából fordul ki a világ ilyenkor. 

Amikor az évek során elérkeztem a lelkem sötét, eldugott részéhez, mindig megjelent a Ősi Fekete Madonna. Megmutatta, hogy mi az amit őrízzek meg, mert az enyém és épít; mi az, amit mások ültettek belém és szabaduljak tőle. Végső megnyugvás a teljes Sötét obszidián fekete örvényben volt. 

Nem véletlen, hogy barlang mélye sötétjében lévő víz áramlása hozott fel belül mindig olyan jelkészleteket, amit aztán vittem magammal amerre jártam. 

Jézus tudta mi a Grál. 

Az Őrzők jelen vannak. 

Van, aki tudja.

Tegnap is megjelent a “mi mind egymás folytatásai vagyunk” pillanat. Egy beszélgetésben, mely nem erre irányult, mégis bontotta a ”csomagokat” bennem. 

Aki érti annak:

Nagyon bánt, hogy aranykorban élünk és éltünk mindig és ezt az emberek nem veszik észre. Sosem volt elveszve. Nem kell eljönnie sem. A Föld megad mindent. 

Az emberek nem hisznek ebben. 

Mit gondolsz Jézus miért jött a földre? 

Nem azért, hogy megváltsa az embereket, úgy ahogy az egyház súlykolja.

Hanem úgy, hogy az aranykori tudatot bekösse újra. De nem értették.

Azt hiszem ő volt a kilencedik az Isteni részből, aki leszületett.

Azt mondják a fehér ló lesz a tizedik.

“Kalki az örökkévalóság és az idő metaforája. A Bhagavad-gíta így ír erről: „Idő vagyok, világok pusztítója...”. Eredete a szanszkrit „kalka” szó lehetett, ami tisztátalan mocskot jelent. Nevét „ocsmányság elpusztítójaként” a „sötétség, vagy tudatlanság lerombolójaként” is fordítják. A dél-indiai mitológiákban Kalki maga a fehér ló.”

Wikipedia

De  mit jelent ez?

Ki a Fehér Ló?

Szerintem ez a táltos ló.

Hol van a táltos paripa?

A fejünkben. Ha megetetjük “parázzsal” azaz szentlélekkel, másképpen szólva az Anyaisten erejével, akkor megtáltosodik. Azaz mi táltosodunk meg. És minden arannyá válik bennünk.

KÍGYÓgyulunk. 

Elég régen olvastam egy könyvet: Pista Izabella -Az erdő krónikája címűt. Az erdőben élő, Tudó nagymama tanította unokáit a védelemre. Hogy ébresszék fel magukban a fényt (lelket…sk.) és ezt a fejük tetején, mint egy arany méz csurgassák le, hogy bevonja testüket. Ezután fújják fel ezt az arany masszát buborékká. 

Kérdem én: ilyen állapotban ki akar még bántani? 

Nem-e itt kezdődik az Aranykor, ami Istenné formál minket? 

.

.

.

A választás a tiéd.

.

.

.

Köszönöm azoknak az EMBEReknek, akik segítettek ezt összefűzni magamban, JELen létükkel, önzetlen adásukkal.

P.G.