Azt hiszem ez a film bekerül azon kevesek közé, amiket sokszor, sokszor megnézek. 
A társadalomtól való elzárkózás nem idegen számomra sem. A Természet ölelése, az állatok és a többi teremtett lény világa sokkal jobban vonz, mint az emberé. A floridai fákon élő szakállas (azt hiszem) bromélia, teljesen elkápráztatott a filmben. Csakis kristálytiszta és páradús környezetben marad meg. Kaliforniában is láttam néhány helyen. 
A Természet az, ahol sosem csalódsz, nem csalatkozol meg. Mert őszinte. Kíméletlen, de őszinte. Így mondja a filmben Kaya:

A természetnek nincs sötét oldala, csak ügyes módjai a túlélésre.

Ezeket az ügyes módokat, amikkel túl lehet élni a bántást, a személyiség zavarokat, a szeretetlenséget, az erőszakot, az elhagyást…ezeket kerestem meg én is. Ami jóreszt ember nélküli. Értem, érzem minden rezdülését Kayának. Inkább a gyógynövények. Ők tiszták, egyértelműek. 
Szóval a film jó példa arra, hogy mennyire gyönyörű a természet, hogy csakis tanulhatunk tőle, ellentétben a pusztításával, Azt sürgősen abba kell hagynunk. 
…és néha, ha nagyon fáj és sokszor bántottak is, újra és újra és újra ki kell nyitni a szívünket, mert csak így tapasztalhatjuk és bizonyosodhatunk meg felőle, hogy létezik még az emberi jóság. 

https://jobbmintatv.hu/online/Ahol_a_folyami_rakok_enekelnek