Semmi kedvem nem volt erről írni….ja…
De valamiért pont ma reggelre jött.
A tegnapi (jún. 4.) “nemzeti emlékezéshez” hozzáfűzni valóm.
Én nem értek a múlt göröngyös, szoros idővonalon való okosságaihoz. Már az iskolában sem értettem és nem is érdekelt a tört-én-elem. Fűződéseim is oda voltak, amivel dolgom volt. De azt nem kívül, hanem belül kellett megoldanom.
Imádkozik sok százezer ember...aztán elégedetlenkedik…aztán tört-én-ik valami…aztán megint imádkozik…aztán elégedetlenkedik…aztán tesz valamit…aztán kezdi előlről az egészet.
Ha már imádkozik valaki - ami nekem könyörgés egy el nem érhetetlen valakihez (a megnyilvánulatlanhoz), vagy egy kívülálló, kis “istenséghez”-, akkor legalább használja az ŐSBIZALMAT magában, hogy igen, MINDEN RENDBEN VAN.
De nem, nem teszi. Nem fogadja el. Ezért újra járja a köröket.
Ha hiszel (úgy igazán, de tényleg!) MAGadban, akkor megtörténik a Szellemed/Isteni Önvalód által aminek kell.
Ha munkát kaptál ebben, akkor próbáld meg a saját utad járni és abban pedig legyél valós! Ne egos!
Ha végre elengednéd az akarást, utálkozást, tán még meg is történne az emelkedés, az ami jár. Aztán azt még el is kell fogadni.
Szóval “világbéka”, ja és ŐSBIZALOM!