Festmény - Eduardo Rodriguez Calzado

Olvasom, hogy a szeretettel mindent meg lehet oldani. Hogy a szeretet csodákra képes. Igen is, meg nem is (először azt írtam ide, hogy “nem igaz”, de ez sem igaz �)
Egy mondjuk harag tudatszinten élő ember, ugyan elismeri, hogy a szeretet lenne a megoldás a világ jobbá tételére, mivel azonban nem végez önmunkát, elutasít minden megoldást, ezért csak idegesíti, zaklatott lelki állapotba kerül és esetleg még kudarcként is éli meg, hogy ő nem tudja ezt adni. Úgyhogy még idegesebb, még zaklatottabb és haragosabb lesz. Nem kell ehhez semmit sem mondanod, vagy különösebben tenned sem. Ahogy éled az életed, a belső nyugalmad, a kibillenthetetlenséged okozza.
Ahol a szeretet hat, az a szellemi szint. Itt azt is megtudhatod, hogy valóban tudod-e mi a szeretet (vagy csak van egy meggyőződésed arról, mert ezt tanultad)? Ha tudod, végzed magadban, akkor kihat a szellemi nemzettségedre. Húzod, emeled őket akkor is, ha erről mit sem tudsz. A nemzettséged szellemi bölcsei eljuttatják a hatást az ember fizikai szintjére is. Vevő lesz a változásra. Néha nem is tudjuk, hogy egy vacak krumpli héj kezelése milyen szellemi hatással van! Hogy a szemétbe dobod, vagy komposztot készítesz belőle például.
Szóval…
A szeretetet nem tanulni kell, hanem visszamenni a magunkba és összekapcsolódni a Felsőbb Énünkkel. Ilyenkor napi szinten kapjuk az arcunkba a próbákat, megvilágosító, nem túl kellemes felismeréseket.
Hajrá!
(Ajánlom a dr. Hawkins-féle táblázatot. Segítség lehet, hogy be tudjuk azonosítani az állandó, megtartható tudatszintünket. Nem az össze-vissza ugrálóst, emelkedős-süllyedőst.
http://www.hawkins-tanulocsoport.hu/pelda-oldal/a-tudatterkep/)