Ma begyújtottam az első gyertyát.
Érdekes módon több irányból is Kali Istenanya jött fel.
Úgy érzem ez jelzése annak a felkészítő útnak, amit Luca napig be kell járjunk. Be kell járjuk a saját sötétségünket, hogy ennek fordulását ünnepelhessük majd, amiből új ember születik.

Tavalyi megosztást jegyzek ide erről:

“Ha velem találod szembe magad - félj!

Féktelen bennem a szenvedély.

A Mindenség szája elnyel, 

    - Azért létezem, hogy vessz el.

Ajzottan kiálts fel: Atyavilág!

Általam nyílik a banyavirág.

A Tűz vagyok, mely emlékeket perzsel,

   - Azért létezem, hogy vessz el.

Ha fájó Krisztus-kereszted ácsolod -

Engedelmes, szerelmes szöged vagyok.

A hang vagyok, mely sírásodra tercel, 

   - Azért létezem, hogy vessz el.

S ha összeszednéd szíved szilánkjait,

Elveszítheted, ki törni tanít.

Azt mondom az éjszakának, rejts el!

   - Azért létezem, hogy vessz el.

S ha kérdenéd, hogy mivégre történt mindez,

Lásd be, hogy a belátásodon túltesz.

Magam vagyok a felejthetetlen rejtjel -

    - Azért létezem, hogy vessz el.

(Káli a halál és újjászületés istennője a hindu mitológiában.

Tanítása: Semmi nem veszhet el, csak az, ami nem ÉN vagyok.)”

 karak (István Somogyi)