Fáradt vagyok. Régen voltam ennyire az.
De örömmel fekszem az ágyamba este, mert jó érzéssel tölt el, hogy minden nap teszek magamért. Akár fizkálisan, akár jövőképileg, akár lelki masszázsként, akár szellemi tudatosodás terén.
Igen, ezért ritkán jut időm másra.

De döbbenetes, amikor egyértelműen megkapom, hogy mit igen és mit ne vigyek tovább. Sokszor van, hogy nehezemre esik a “mit igen”-t elfogadnom és belekezdenem. De mindig megvan a végeredménye, ami előrébb visz.
Olyan is van, hogy nem haladok. Ekkor feldolgozok. Pihenek. Mert ezt is kell. Egyre jobban szükség van a pihenésre.
Mindenesetre jó érezni az izmaimban azt az erőt, amiről elfeledkeztem. Azt hittem nincs is már. De van. Mindent újra lehet mozdítani, építeni. Igen!

SZÉP JÖVŐT!