A gyönyörű saláta palántaim éppen kiültetésre készek. Szabadföldbe már nem tudom érdemes-e rakni, de fólia alá, igen. Most csak egy kicsi áll, de az alá beültettem jópár tövet.  Minden napos időszakot megragadok, hogy kint legyek. Magamba szívom a meleget és jótét dolgokat. 

Csodálatos méhviaszhoz jutottam megint. Az illata rabulejtő! 

Fantasztikus a növények ereje, tűrőképessége! Egy garázssor előtt, teljes betonban telepedett meg ez paré. Lélegzet elállító, ahogy ott kapaszkodik a beton közé szorult kis koszban. Csak állatm ott és tanultam. Hogy milyen kevés is elég az élethez…Persze az ember nem fotoszintetizálásra van kitalálva. Gondolkodóvá lett. Vajon mit kezd ezzel?

Valami Új törtent…