Ülök a teraszon és beszívom az eső illattal, párával dúsított, friss levegőt. Sok eső esett. Ahogy megrázzák magukat a növények és magukhoz térnek aszályos álmukból, úgy rázom meg magamat is. Átadom magam.
Minek?
A JEL-en lévőnek. Figyelem, hallgatom.
Csendben, nyugalomban.
Hallom ahogy a cseppek esnek le a földön szétpukkanva.
Szép…
Tanulom a növények bölcsességét.

SZÉP JÖVŐT!