0 fok: Kis én-az élet szenvedés, a szenvedés maga az élet, de megpróbálunk boldogok lenni.

0-90fok: az élet  ragaszkodás, gondolkodás, vágy, szenvedés, a forma világhoz való ragaszkodás, azonosulás. Létrejön jó és rossz...

90fok: Karma-én: "Gondolkodom, tehát vagyok!" Ez a névhez, formához való ragaszkodást, szerepeket jelent.

180fok: Semmi én. Nincs gondolkodás és ha nem gondolok, akkor ki vagyok, mi szól belőlem, üres vagyok. A nem gondolkodás felismerése rögtön követi a gondolkodást, tehát nincs megszabadulás. A megszabadulás vágya és illúziója még nem Az.

270 fok: Szabadság én. Ez a Szamadhi állapota, ha sokat vagyunk a 180fokban, mint a rádzsa- jóga is mutatja ezt, akkor elmozdíthatunk tárgyakat, itt tanulja meg uralni és használni az erőket az egyén. Itt nem a szándék dominál, hanem koncentrált energia aktiválódik, vagyis azt fenntartja a gyakorló, de ez nem dicsekvésnek van, látványnak, hanem belső erőre ébresztés a nem azonosult tudatállapotokban. Amikor azonban ezt eléri valaki, akkor ez is ragaszkodást szül, innen is tovább kell tudni lépni, magyarázta pl. Szvámi Ráma is, ill. a tibeti buddhisták is.

360 fok-0 fok: Nagy Én: ugyanott vagyunk, mint  kör elején, azzal a különbséggel, hogy itt már a gondolkodás ragaszkodás nélküli. A külső és belső eggyé vált. Az elme eggyé vált a világegyetemmel. Ez a végtelenség... Ha valaki szomorú, azok vagyunk-együttérzés-, ha pedig vidám, vele örülünk. (Én vagyok az út, az igazság, az élet!)

https://vadlak.blog.hu/2016/12/23/a_zen_utjan