Egészen különleges hangzás, előadás.

Xenophónnal még tini éveimben találkoztam. A. Dumas - Monte Christo grófja regényében az abbé, a börtönben ajánl a bölcsességet növelő, a világ megismerését segítő könyveket. Xenophón volt az egyik. A könyvtárban az Anabasis volt az egyetlen fellelhető tőle. Hát nekiestem. Akkor végül is még mindegy volt, hogy mit olvasok, csak iszonyú tudásszomjamat akartam kielégíteni, mint aki már ezredévek óta nem volt a földön. Most már nem tudnám elolvasni a tartalma miatt. 

“Ezután a mantineiaiak léptek föl, és még mások Arkádiából, mind legszebb fegyverzetükben. A fuvola hangjától kísérve a fegyvertánc ütemére vonultak fel. Paiant énekeltek és táncoltak, ahogy az istenek templomaihoz vezető felvonulásokon szoktak.

A paphlagón nézők szörnyűnek találták, hogy minden táncot fegyveresen járnak.”

Részlet

Talán ez a Dead Can Dance előadás is felébresztette bennem azt a rettenetes, erőszakot, amit ott is és még millió helyen a világban végeztek a harcosok, katonák, háborúk.  Megidézi a Tízezrek hadjáratát, de mégis a múltban hagyva, felemeli egy új szemléletbe. 

Gondolataim elkalandoztak ahhoz is, hogy vajon a most földön élő emberek millióiban előző életes lenyomatként megmaradt öldöklések, hogyan jönnek, nyilvánulnak meg? 

Talán félelemként? 

Amit a mostani irányzat az érdekeire tud használni? 

Nézzetek szembe önmagatokkal! Az erőszak, félelem idejemúltak. Mély légzéssel,oldjátok magatokban ezeket! Engedjétek, hogy mint egy felhő, kilebegjen belőletek, a tudatalattitokból! Utána kérjetek, hogy menjen olyan helyre, ahol a isteni jót szolgálja majd ez az energia!

Ez a zenei előadás, nagyon alkalmas erre. 

SZÉP JÖVŐT!