Az élet úgy suhan el, ahogy a hegyek a háttérben. Egy nap arra ébredünk hogy nem tudjuk hogyan kerültünk oda. Gondolkozunk vajon meddig alhattunk, hol voltunk addig és minden idegen minden más mint az utolsó ébredéskor volt. Évek teltek el és múlnak ugyan úgy és hirtelen belénk nyilal a felismerés és hogy egyszer meg halunk. És akkor döntünk tovább alszunk annak reményében, hogy a következő ébredésig minden rendbe jön és boldogok leszünk. Vagy ébren maradunk, hogy meg küzdjünk a kellemetlen környezettel, hogy létre hozzunk valamit bármint amit szerethetünk. Ellen szélben születtem hurrikánokat neveztek el rólam. Ha el rejtőzünk a halál elől az élet elől rejtőzünk.