Érdekes hogy hányan tekintik közhelynek 1. (könyökömön jön ki, banalitás, mindenki által ismert...stb.) és  hányan tanításnak 2., némelyik írásban, vagy mozgó képben megjelenő szöveget. 

Mi a különbség?

Az 1. szemlélet átlépi, eltolja a benne foglalt bölcsességet és NEM alkalmazza. Ezért lesz közhely. 

A 2. szemlélet alkalmazza, használja, tapasztalja, így tanítás lesz belőle.

Szemlélet kérdése az egész. 

A “kellemetlen” dolgokból, amikért tenni kellene, általában mindig közhely lesz, mert így egyszerűbbnek véljük az életünket. Pedig nem lesz az. Pontosan a kis megszokott fal lebontására késztetne, ezért inkább hülyeségnek van titulálva. 

Éppen múltkori értő, figyelő beszélgetés írásomra szeretnék visszanyúlni ezzel. Ha csak bemegy a társunk beszéde a fülünkön és a másikon kijön, akkor csak bla-bla-bla lesz számomra. 
Ha odafigyelek és hagyom, hogy hasson, akkor értelmet nyer.

Ugye a mai időkben már senki sem gondolja, hogy véletlenül jönnek emberek az életünkbe és véletlenül hangzanak el szavak, mondatok? 
Aki ezt hiszi az bajban van. Akkor az ész altatja a lelket. 
Sokszor megfigyelhető, hogy aki sokat alszik, pont a változást, a megértést próbálja kiküszöbölni ezzel. Sajnos ez mély depresszióhoz is vezethet. 

Figyeljünk oda! Értsük meg! 
Nem  kell azonnal válaszolni, vagy megállapítani. Hagyj időt magadnak és gondolkodj el, a másik ember szavain! 
Ki is mondhatod ilyenkor, hogy ezen gondolkodnod kell még. Aztán be is láthatod, hogy igaza van a másiknak, de azt is eldöntheted, hogy nem. De adj időt és nézd meg az életed, hogy hogy állsz benne?
Tapasztalatom, hogy működik. Már sokszor hozott változást egy-egy közhely megértése és alkalmazása. 

Békés beszélgetés, ami megértésre törekszik. Ez legyen a cél!