Alázatosság - Önbizalom

Az "alázatot" az istenivel, a minket éltető magasabb Önvalóval szemben kell kimutatnunk. Tudnod kell, hogy az összes szép, jó és igaz tulajdonság az Övé, hogy egyéniséged a kinyilvánítás eszköze, az isteni lényeget kivetítő készülék, de önmagában nem több üres buroknál. A mindenségben megnyilvánuló isteni lényeget, az örök létezést kell felimerned magadban, és alázattal kel átadnod magad Neki. Soha nem vetheted alá azonban magadat földi, vagy alvilági erőknek, soha nem eshtesz térdre földi formák előtt. Ebben az esetben az isteni "alázat" sátáni, gyáva "megalázkodássá" változna, amellyel téged az Ő örök létezésével éltető isteni lényeget sértenéd meg.

Ha a földmegváltásának nagy művéhez akarsz hozzájárulni, egy pillanatra sem felejtheted el, hogy nem saját erődből élsz és dolgozol. Minden erő Istentől ered, és minden rajtad keresztül megnyilvánuló erő a felsőbb Önvalódból - Istenből -áramlik ki.

Legyél tudatában, hogy egyéniséged önmagában látszatlény. Igazi lényed - a benned rejtőző egyetlen, örök valóság - maga Isten. Az "önbizalom" tehát a szívedben lakozó Istenbe, nem pedig a látszatlénybe, vagyis saját egyéniségedbe vetett bizalmat jelenti. Az isteni "önbizalom" bármilyen tevékenység végzéséhez nélkülözhetetlen, és belső kapcsolatot jelent Istennel. Ha azonban valaki azt képzeli be magának, hogy képességei fölött ő maga rendelkezik, és nem Isten, akkor az isteni önbizalom sátáni "önteltséggé" változik.