Nagy változások előtt állunk, amiknek a természetéről csak elképzeléseink lehetnek. Nem tudjuk, hogy az emberi kapzsiság és profitéhség meddig sodorja még tovább a bolygót és az emberi civilizációt a teljes pusztulás felé, de a kilátások igencsak aggasztóak. A jövőnkre nézve nagyon sok alternativa létezik, sajnos a legkevésbé fájdalmas jövőkép megéléséhez a jelenben kellene olyan áldozatokat hozni amiket a jelen társadalmak egészen biztosan nem fogadnának el. Az ugyanezen elv mentén a múlban hozott döntések következményeit már érezhetjük, és ne legyenek kétségeink, a jelen döntéseit is érezni fogjuk, még a saját bőrünkön is. Én mindig úgy álltam hozzá a jelenlegi helyzethez, mint egy kényszerhez ami lehetőséget ad az emberiségnek felülemelkedni a saját gyarlóságain. Ami a tudás és akár a technológia segitségével segit végre harmóniában élni a természettel és megteremteni azt az édenkertet amit először kaptunk élettérnek. Én azt gondolom, hogy a világ körülöttünk valóban lehet egy éden. Teremthetünk magunknak olyan környezetet, ahol gyümölcsöktől roskadoznak a fák, boldogan élnek az állatok, tejjel-mézzel folyik a kánaán. Mert valójában mi magyarok, a kánaánban élünk, olyan potenciális lehetőségekkel, amikről más népek csak álmodoznak. Talán ezért szól a történelmünk állandó megszállásokról, szabadságharcokról, elnyomásról és függetlenedésről. Valamiért, talán az irigység miatt, a megszállni képtelen népek mindig csak gyengitenek, butitanak minket, de a magyarság gyökerei és feladata ehhez a földhöz kötődik már ősidők óta. Ez a nép a génjeiben hordozza azt az ösztönvilágot és tudást ami a túléléshez szükséges, a terület pedig az adottságokat amik a legnagyobb káoszban is nagy valószinüséggel biztos pontot jelentenek majd. Azt kell látnunk, hogy az összeomlás elől nem egy bunkerbe vagy egy önellátó kistelepülésre kell elmenekülni, mert az egész Kárpát medence, az egész Magyarország lesz a világunk egyik mentsvára, bárkája. Persze ha nem teszünk semmit a sivatagosodás és a szélsőségek, a mélyszegénység és a szellemi nyomor garantált és egy MadMax világ szinvonalán tengődhetünk a következő párezer évben, talán némi radioaktiv sugárzás és háborús terheltség mellett. Vagy, megteremtjük magunknak az ezer éves királyságot és az édent, és segitünk azoknak a környezetünkben akik nem ilyen szerencsés adottságú területen élnek. Jelenleg Magyarország élelmiszer ellátása nagyrészt a határokon túlról származik, aminek az oka a multik árubeszerzése és a globalizált áruelosztás. Ezzel az a probléma, hogy a természeti katasztrófák már most is sújtják ezeket a területeket. Érte már tornádó az almeriai üvegházakat. Gyakoriak az indokolatlan havazások, az árvizek, a jégeső, az aszály, a tüzkár. Az invaziv új kártevők és betegségek gyakorlatilag kiszámithatatlanul jelennek meg. Az igazság az, hogy a sarkok olvadása miatt az a klima amit eddig megszoktunk Európában valószinüleg megváltozik, és ennek a jellegére csak találgatni tudunk. A tengerszint emelkedése is népvándorlást de minium területi átrendeződést okoz. Az édesvizek forrása sok helyen a gleccserek olvadása miatt megszünik, a vizek, folyók jelenléte is átalakul, főleg ha a tavak a hőségben kiszáradnak, a folyóinkat pedig az élelmesebb országok megcsapolják mire ideérnek. Mert kétségeink ne legyenek, ha valóban nagy szükség lesz már a vizre, a Duna vagy a Tisza nem ilyen vizállással lép majd be az országba. Aztán lehet vitázni Ausztriával, vagy a szlovákokkal, esetleg Ukrajnával, hogy ugyan milyen jogon épit hatalmas halastavakat és tölti fel a Duna vagy a Tisza vizével, majd abban a világban, amikor háborúkat inditanak a vizért. Mellesleg Paks2 vagy a vizlépcsők már csak ezért sem müködhetnek. Jobb lenne már most lassan elkezdeni feltöltögetni a vizkészleteinket néhány év alatt amig még senkit sem érdekel, de ugye még a tározók sincsenek sehol, mert annyi más fontos lényegi kérdés van. A vizet a fásitásokkal lehetne megfogni, ami talán a légköri aszályon is enyhitene valamit és árnyékot is adna ami alatt nem ég ki majd azonnal minden vagy párolog el sisteregve a kijuttatott kevés öntözőviz. A permafrost olvadásával és az északi eddig jéggel boritott területek felszabadulásával új mezőgazdasági területek jelennek meg, szóval a világ gazdasági és politikai játéktere elég szépen átrendeződik majd, nem kevés fegyveres konfliktussal, ebben is biztosak lehetünk. Magyarország most még eldöntheti, hogy a tartalék élelmiszerekért szeretne-e állni sorba vagy termel és alkupozicióból osztogat a termelő tudással a háttérben ami mondjuk azt is biztositaná hogy nem pusztitanak el nagyhatalmak, maximum megszállnak és munkára kényszeritenek mint eddig már sokszor és most is. A magyar mezőgazdaságot a kommunizmus ideje alatt szisztematikusan legyilkolták, a földet elvették az emberektől, panelvárosokba kényszeritették a parasztságnak azt az utódgenerációját akikkel addigra rendkivül sikeresen megutáltatták a kapás müvelés és a TSZesités által a földmüvelést, állattartást. A propaganda ügyesen alázta meg a paraszti réteget, a föld müvelése ma is alantas munkának számit, miközben az életet adja az embernek. Az a kép ami a vidéki életről kialakult és él, egy torz, beteges müködésképtelen, keserves és fájdalmakkal teli hiábavaló élet emlékének a barlang falára vetülő árnyéka. Akiben véletlenül megjelenik az ösztön vagy a motiváció és a nagyvárosból a vidékre merészkedik, ezt találja. A legnagyobb erőfeszitések mellett is halálra van itélve, a jól megtervezett és megszervezett rabló monokultúrás külföldi érdekeltségü vagy a kizsigerelő felvásárlókon keresztül a külföldi érdekeket kiszolgáló nagybirtok réteg olyan keretek közé szoritja a faluközösségeket amikben lehetetlen boldogulni. Sem a termelés módjai nem életképesek, sem a megtermelt áru értékesitése nem megoldott. A multik leverik az árakat az import agyonvegyszerezett ki tudja milyen szociális hozadékokkal termelt óriási ökológiai lábnyommal ideszállitott termékeikkel ami mellett nem csak a magyar gazda de még a hobbykertész szájize is elkeseredik. De ennek a rendszerek a klimaváltozás okán vége lesz. Ez a helyzet. Egyszerüen vagy a szállitás lehetetlenül el, vagy maga a termőhely megy tönkre, vagy a termelő ország fogja azt mondani hogy ételt innen ki sehova, vagy aranyáron lesz hirtelen, mindenesetre nem csak kiszámithatatlan, bizonytalan lesz az ár és a mennyiség, de még maga a multi jelenléte is kérdésessé válhat. Ebben az országban, ahol a teljes ellátást néhány nagyvállalat látja el, ez felér egy tökéletes katasztrófával. Azt hiszem nem mérjük fel ennek a helyzetnek a súlyosságát. Adott egy társadalom ahol három generáció óta a föld müvelésének tudása kiveszett, és egy olyan egyetemi oktatói közeg, ahol a vetőmag, vegyszer, mezőgazdasági gép lobby mindent visz az átadott tananyag kapcsán. Gyakorlatilag azt a hártyavékony társadalmi réteget is arra képzik ki, hogy monokultúrában, hatalmas egybefüggő területeken banki hitelre vásárolt méregdrága gépeken termeljenek kis hatékonysággal többnyire gabonát, amit vagy azonnal elvisz a felvásárló külföldre, vagy esetleg letárolják, de egy esetleges fizetőképes éhinség a világ egy gazdagabb pontján pillanatok alatt szivattyúzná ki az országból a tőzsdén keresztül az összes maradék készletet. A földek méretét és tulajdonjogát nem is kezdem el, tudjuk. Itt nincs olyan hogy magyar érdek, és hogy ne is legyen az embereket szisztematikusan és rendkivül sikeresen épitik, butitják le, a médiától a GMO-ig a létező összes eszközzel. A magyar embereket összeszerelő üzemekbe kényszeritik, mintha egy sivatagi ország lennénk ahol nincs más munkalehetőség mint hangárokban fémeket szerelni, miközben 70cm termőtalajon járkálunk. Ez az amit nem lát a társadalom nagy része, hogy a föld mekkora érték, mekkora pénz. Egy tájfajtákból összeállitott ökológiai rendszerben müködő vegyes polikultúrás kertben, méhekkel, legeltetéssel, közösségi feldolgozással a produktum egyszerüen felbecsülhetetlen, de bőven a milliós nagyságrend. De hiányzik a tudás, a hogyan. Hiányzik a felvásárlói rendszer, a feldolgozó üzemek, a helyi érdekeltségü kereskedelem, lehetetlen bejutni a boltokba a magyar kistermelői áruval. Egy néhány hektáros tanyarendszerü gazdaság sokszoros szorzóval termel többet mint a monokultúra. De a globális nagytőke úgy gondolja, hogy inkább legyen a kevesebb a támogatási rendszerrel a saját zsebbe, mint a több a magyar családnak. Mert igen, ehhez családok kellenek, szülőpár, 3 gyerek, szabad állatok, faluközösség. Valós emberi értékek és kapcsolatok. Akkor a társadalom atomizálódása megszünik, a városi fogyasztói társadalom értelmét veszti, a szociális pótcselekvések eltünnek és lehet még sorolni hogy a sátáni rendszer minden eleme hogyan tünne el. Mert az ember eredendő lételeme ez lenne. Ilyenkor szokott beugrani a vert falú tanya képe a húzós kúttal és a mélyszegénységgel, kapával, lovaskocsival, elvágva a világtól és az ember berzenkedve összerezzen. A technológia, a kutatás, a tudás nem az ördög müve. Ma már van internet, autó, gépek, passziv házak, geotermikus fütés, a világ minden technikája a rendelkezésünkre áll, a baj mindig csak azzal szokott lenni, hogy mire, hogyan, milyen koncepciók mentén használja fel az ember. Fel kellene nőni egy olyan szintre, hogy az emberiség kezébe lehessen adni azokat a technológiákat, amiket helyesen használva megkönnyitik az életét, helytelenül pedig elpusztitják. Túl sok ilyen van már most is az ember kezében, ezért tart itt a bolygó ahol most. Az összeomlás amit az emberiség saját magának fog előidézni gyakorlatilag boritékolva van. Nagyon nagy szerencsével, van esélyünk egy tanya rendszerü, faluközösség rendszerü önellátó társadalom kialakitására, ha a klimatikus viszonyok engedik élhetünk úgy, a kérdés csak az, hogy a lovaskocsi és a fatüzelés szintjére kell visszasüllyednünk, vagy a K+F és az értelmiségi réteg tudja biztositani azt a technológiai hátteret, ami szavatolná a jelenlegi életszinvonalat lakhatásban, közlekedésben, kommunikációban. Mert ezek a dolgok adottak és megvalósitható jelenleg még az a jövőkép ahol magas technológiai támogatással gazdálkodunk. Ha nem kapunk időben észbe, akkor a középkori eszközök maradnak. Ha annyira se kapunk időben észbe, akkor a Mad Max. Vagy az Út, de szerintem nem sokan akarnak radioaktiv macskára vadászni a radioaktiv novemberi esőben mezitláb miközben a kannibálok elől kell bujkáni a 8 éves gyerekkel... talán ennél jobb az éden koncepció, de a szuicid hajlam azért erős az emberiségben. Ezt mutatja hogy a végtelen számú figyelmeztetésre sem reagál. Ételt kell termelni. Azt amit a fidesz kormány hirdetett, a kisgazdaságokat, a tanyarendszert támogatni. Nem a földet, hanem a terményt. Megoldani hogy a termelésből a családok meg tudjanak élni. Az a család, az a közösség ami képes felesleget termelni, az a saját létét már biztositotta és képes ellátni esetleg olyat aki nem a mezőgazdaságból él meg. Tehát egy termelő család eltart egy olyan családot aki nem termel. A géplakatost, az orvost, a tanitót. De ehhez a társadalomnak vissza kell rendeződnie ez egyensúlyi állapotba, meg kell teremtenünk a paraszti réteget amit olyan sikeresen tönkretettek. Földet kell nekik biztositani, annyit amennyit csak igényelnek, amit meg tudnak müvelni. De nem a hagyományos rendszerben. Gyulai Iván mélymulcsos rendszere, Kökény Attila szántás nélküli direktvetésen alapuló rendszere, az agrárerdészeti rendszerek, az ártéri gazdálkodás, a halastavak, a legeltetés, szabadtartás, a kertkultúra, gyümölcsények müködhetnek. El kell felejteni az ipari állattartást és a monokultúrás müvelést. Hazugság hogy csak ez tud élelmezni 7milliárd embert. 7 milliárd embert az tud élelmezni, ha a fele eltartja saját magát kis alapterületü családi gazdaságokban, a feleslegből meg azokat akik képtelenek a mezőgazdasági munkára, vagy a szakértelmük miatt más területen dolgoznak. Ennek Magyarországon semmilyen feltétele nem adott. A vidéki falusi, városi házak telekszerkezete ezt nem teszi lehetővé. A kisvárosi kertek aprók, a falvakban az oligarchák zárják körbe a települést. Tanyák már nincsenek. A felvásárlás, értékesités nehészségei miatt, a multik miatt sokan felhagytak a termeléssel, a fiatalok nagy része külföldre menekült, a falvakban már csak az öregek vannak. Az épületek elöregedtek. Teljesen új épületállományra lenne szükség. Ebben lenne szerepe a gépészeknek, épitészeknek, hogy olyan birtokközpontokat tervezzenek és alakitsanak ki egymáshoz képest látótávolságban, amik energiában önellátóak, közmüvektől függetlenek, passziv szolár és földhő rendszerrel a fütés-hütés megoldott legyen, vizönellátó rendszerrel, saját szennyviztisztitóval. Gazdasági épületrészekkel a tárolásra, feldolgozásra, az állatoknak takarmánytárolóval, belállókkal, tervezett legelőkkel, gyümölcsösökkel. Stirling és solár töltőkkel, egy elektromos autóval, biogáz termelő egységgel. Utakkal. Megfelelő képzés, oktatás után egy ilyen birtokot elláthat egy család. Ők már termelnek, gyakorlatilag egy család túlélése, munkája, otthona biztositva van. Csak nem mediterrán lakópakban hanem egy önellátó gazdaságban. Igen, ehhez a százhektáros földeket fel kell törni. Közösségi teret kell épiteni, ahova a terményeket össze lehet gyüjteni, igy a sok kicsi összege többet ad ki vegyes termelésben mint egy monokultúra. Megoldani a feldolgozást, a felvásárlást, a szállitást, értékesitést. A közösségek védelmét. Az új házakba új családok költözhetnek be, igy újra népesülhet a vidék. Igen, állami támogatással. Persze, ez utópia. A valóság, a gyakorlat nem igy néz ki, nagy valószinüséggel nem ilyen lesz. Akkor mi a valós alternativa? Először is, amit mindenki megtehet akár egyéni, akár települési szinten, az a fásitás. Ez anyagilag egy vállalható tétel, fizikailag is megvalósitható. A saját kertet családi házban teljes lefedettségben beültetni fákkal, célszerüen gyümölcstermő, vagy magtermő fákkal. Minél többet, minél több félét, ugy kevésbé terjednek a betegségek, változó időben virágzik, nincs kitéve az egész ültetvény a fagynak vagy jégverésnek, változó időben érik, nem megterhelő munka után vagy hétvégén sem leszedni egy aktuálisan érő fát, betárolni, feldolgozni. Az volna az ideális, ha a helyi kertészek be tudnák gyüjteni a helyben jól termő fákat, akár őshonos akár kertészetből vett, ha az adott mikroklimán jól érzi magát akkor érdemes szaporitani, lehetőleg az eredeti fához a legközelebb visszaültetni, mert a talaj is lehet hatással a termőképességre. Egy faluban még van 4-5 körtefa, meggyek, néhány alma ami helyben jól terem, általában senki nem permetezi le, nem metszik, nem foglalkoznak vele, a gyümölcsöt mégis gereblyével kotorják össze a cefrébe. A diókat, mogyorót, mandulát, gesztenyét is lehet ültetni tömegével. Ezeket a helyi fajtákat kellene a településen felszaporitani 100db minden fajtából, és azokat betelepiteni az utcákra a házak elé, a kertekbe az üres helyekre, a házak mögé, a bekötő utakra, legelőre ha még van, a lehető legtöbbet. Erdészeti csemetekertben 60Ft-ért vettem idén vadalmát, vadkörtét. Ezeket ősszel vagy tavasszal be kell ültetni a helyére és amikor begyökeresedik rá lehet oltani, vagy ha van csemetekertre hely, akkor már tavasszal februártól kézben oltva le lehet gyártani és mehet a helyére. Egy jól felszántott öntözhető félárnyékos terület az ideális, legalább 2 ember kell hozzá, egy aki olt, egy aki teszi a helyére az oltványt mert könnyen kiszárad. Igy 4 órában napi 100-at le tud gyártani egy kezdő is, adott fajtánál a müvelet azonos, könnyen tanitható, akár a közmunkások is meg tudják csinálni sorozatgyártásban a párositással. A megévő nagy alanyok átoltása már többb kreativitást igényel de nem rakétatudomány, bárki képes megtanulni fél nap alatt. A települések, kertek, utak gyümölcsfákkal, magtermőkkel és nem utolsó sorban méhlegelőnek való diszfákkal -mint pl a hárs-való beültetése javit a mikroklimán, csökkenti a légköri aszályt, párásit, árnyékol. A klimaváltozás természetesen nem akadályozható meg a fákkal, a tüneteit lehet csökkenteni a teljes fásitással. Kisebb lesz a szélterhelés viharban, a hirtelen lezúduló vizek hamarabb eltünnek, a fák nagyon sokat felszivnak, a hőségben az árnyék nagyon sokat jelent, a levegő hőmérsékletén is csökkentenek, a növényzet megfogja a talajt, a szél nem tudja hordani a port, az eső nem tudja lemosni, kimosni a talajból a tápanyagokat. Termékeny lesz a talaj alattuk, felhozzák a tápanyagokat. Az avar természetes komposzt, takaró a téli talajnak, élővilágnak. Nem arról van szó hogy elégséges-e, hanem hogy ha nem lesz, akkor elsivatagosodnak a szántóföldek. Gyulai Iván rendszere szerinti mélymulcsra nyugodtan ráhullhat ősszel az avar. Ezért fontos hogy helyi ellenálló fajtákat használjanak, mert azokat nem kell permetezni, lehet alattuk más növényeket termelni, akár agrárerdészeti rendszerben is, nincs vegyszeres terhelés, nincs várakozási idő. A szárazságok miatt az átültetéskor sérülő főgyökér pótlására a fák köré 3-4 magoncot kell vetni amik helyben kelve sérülésmentes gyökérzettel le tudnak menni a vizforrásig egészen mélyre, ezeket az éves suhángokat kell a gyümölcsfa törzsébe oltani, azok táplálják és felhozzák a talajból a vizet. Valószinüleg nagyon magas lesz az uv sugárzás is és a hőség mellett a nap majd perzsel is, amire 2018 nyarán már volt példa, a diók, a nyárfák levelei az augusztusi egy hetes hőségben feketére perzselődtek, félő volt hogy avartüz keletkezik. Ezért a fásitásokat rugalmasan kell kezelni, nagyon sok olyan fajta lesz, ami nem fogja birni az új körülményeket, ezért kell figyelni, gyüjteni azt ami képes tolerálni a stresszt, alkalmazkodni az új körülményekhez, illetve a déli területekről hozni be azokat a magyarországi fajok ottani változatait, illetve az ottani fajtákat. Az biztos, hogy akármilyen növényzet is jobb mint a pucér talaj, mindegy mivel, de fásitani kell, takarónövényekkel, haszonnövényekkel meg kell oldani a teljes évi fedést, boritást. Nagyüzemben kellene termelni a gilisztahumuszt a kertészeteknek, a szántókra, de az a legjobb ha a takarás, a mulcs alatt megjelennek a giliszták, folyamatosan tudják lebontani a felületre kerülő friss szerves anyagokat és képezik a talajt. A klimaváltozás miatt igen nagy valószinüsége van már idén néhány aszályos területen a búza, kukorica táblák gyulladásának vagy öntözés nélkül a kiszáradásnak. Ha van lehetőség ezeken a területeken inkább fásitani kellene meg hagyni hogy bármi ami képes megteremni a felületen, akár laboda vagy disznóparéj vagy tarack vagy parlagfü, az fedje le a talajt, legyen egy növényboritás. Ha ez nincs meg, a szél elhordja a port vagy úgy kiszárad a talaj hogy semmi nem él meg benne. Hagyni kellene a legrosszabb területeket pihenni, betelepiteni mirabolannal vadkörtével vadalmával akár konzervgyári magból ha még van ilyen meggyet, cseresznyét vetni, hátha kibirja valamelyik, és hagyni közte hogy a növényboritás legalább egy birkalegelőnek való területet létrehozzon, mert az is több mint a sivatag. Itt emliteném meg a solár stirling vizpumpákat, és amig el nem felejtem azt, hogy a városokban, kistelepüléseken a csatornahálózatot a hirtelen lezuduló vizhez kell alakitani. Tulajdonképpen annyira összetett és soktényezős a képlet, hogy bármennyire is nehéz, az önellátás az amire valóban lehet épiteni. A magyar társadalomra nem jellemző az összefogás, a faluközösségek jelenleg sem igazán müködnek. A külterületeken, tanyákon, faluban a közbiztonság jelenleg is probléma, inség vagy káosz esetén félő hogy megszaporodnának a rablások, fosztogatások. A szabadon tartott állatok könnyen eltünhetnek. Nem nagyon volt az utóbbi idöszakban éhség itt, nehezen tudjuk már elképzelni milyen amikor nincs bolt, nincs pláza vagy Tesco. Pedig nagyon könnyen megtörténhet hogy egy nagy áradás, vihar, havazás vagy egy országos tüzvész után egyszerüen megáll a kamionforgalom, akadozik az ellátás. Ha Spanyolország vagy Franciaország kap egy olyan tüzet mint 2018-ban Kalifornia, és a saját országának sem lesz elég az élelmiszer, nem fog exportálni. De ha tud is exportálni mert szerencsés és nem történik katasztrófa, az hogy a többi területen anomáliák lesznek és az importőr országok annyit sem fognak termelni mint addig, akkor megnövekszik a kereslet, és ha a kereslet nő, nő az ár is, vagyis iszonyú drágulások elé nézünk, és egy véges árukészletet az tud megvásárolni aki a legtöbbet ad érte, a kamionok oda fognak elindulni, és Magyarország nem hiszem hogy versenyképes lehetne a németekkel vagy az oroszokkal ha úgy adódik. Ugyanez vonatkozik a többi forrásra, gázra, benzinre, vizre is, a kellemetlenség ott kezdődik, ha 5 szájra jut 3 falat. Márpedig azt tudjuk, hogy a következő időszak a vizről, az üzemanyagról és az ételről fog szólni. A zöldségek, gyümölcsök, gabona, húsok, tejtermékek ára megnő. A magyar bérek viszont az alacsony élelmiszerárakra vannak kalkulálva, igy valószinü hogy többen kezdenek majd el termelni a saját kertben ami az élelmiszerbiztonság szempontjából előnyös. Magyarország egyedülálló e birtokszerkezetet illetően egész Európában. Sehol nincsenek ekkora egybefüggő kultursivatagok mint amiket itt a mohóság kialakitott. A környező országokban kis vegyes parcellák vannak. Az lenne a minimum, aztán hogy a parcellákat elválasztó sávokban fasorok és bokrok legyenek. Utána a traktorok müvelőutjai szerinti távolságban kellene mindenhova, azaz mindenhova fasorokat telepiteni. A fajtákra vannak már nemzetközi kisérletekben, kutatásokban tapasztalatok, majdnem mindegy, a lényeg hogy árnyékoljon. A vetett magoncok a legjobbak. Mindenhova, rengeteget. A vadkár megnő ugyan az erdősitett részeken, de amugy meg az aszály vinne el mindent, a vadnak meg nem kell behordani a takarmányt és a telet is jól birja kint. A traktorok csak az adott nyomvonalon kellene hogy közlekedjenek, hogy ne tömörödjön le a talaj. A direktvetés, a takarónövényes kulturák, a mulcsbavetés már kipróbált, müködő technika. Kukoricát például úgy vetnek, hogy előveteményként takarmányborsót hagynak megnőni egy méterre aztán szárzúzóval leteritik, majd egy ék alaku ekével nyomvonalat vágnak és abba vetnek. A kaszálékot, a fanyesedéket, a növényi felesleget, az avart a fák tövére halmozva mulcsréteg, humusz alakul ki ami növeli a szerves anyag tartalmat és vonzza a gilisztákat amik termelik a gilisztahumuszt ami egyenértékü a mütrágyák tápértékével csak mikrobiális védelmet is adnak. Szántókon tüzoltásként kellene azonnal az agráredészeti müvelés. És a vizek. Viztározók, fokok, felduzzasztott patakok. Erdők, fák, amennyi csak lehetséges. Kiskertekben is a fák alatti vegyes müvelés müködhet. Hordókban vizfelületekkel lehet csökkenteni a légköri aszályt, a levelek pöndörödését. A falvakban hagyományosan a házak előtt meggy vagy szilvafák voltak. Ezeket nehéz lelopni. A körték az első udvarban jellemzőek. Eperfa a tyukudvarban. Dió a középső udvarban, intim kertrészben. Az almákat a hátsó kertben lehet még megtalálni. Kajszik, öszibarackok is inkább középtájon. A falvakban a közterületekre, bekötő utakra, külterületi föld utakra érdemes lenne telepiteni végig gyümölcs fa sorokat. Élelem tartalékot jelentenek, legrosszabb esetben befőzik pálinkának vagy megeszik a vadak ha nem szedi össze senki, de általában el szoktak ezek a gyümölcsök tünni hamar. A gyümölcsfák májustól október végéig állandó élelem forrást jelentenek, a téli tartalék körte, alma, naspolya, dió, mogyoró, mandula, a lekvárok, aszalványok mellett már nehéz éhen halni. A tájfajtákhoz nem is igen kell nagyon hozzányulni, gondozásmentesen rendszeresen bőven teremnek. Ezek komoly biztonsági tartalékot képeznek egy kistelepülésen. Tüzifát, árnyékot, méhlegelőt adnak, javitják a közérzetet. A lehulló gyümölcs takarmány is egyben. Azért lenne nagyon fontos a zöldséges kertek, gyümölcserdők telepitése, mert vitamin forrást jelentenek. A gabona, a tej, a hús mellett szükség van a zöldségekből, gyümölcsökből származó vitaminokra is. A gyümölcscukrok nagy mennyiségü, koncentrált energiaforrást biztositanak. A gyümölcsdarálékból aszalt és préselt sajtok is sokáig eltarthatók. Alapvetően a fák adják a táj, a kert, a területek gerincét, csontvázát. A vadalanyra, akár helyben magról vetett alanyokra oltott helyi tájfajták 5-15 év alatt fordulnak teljes termő állapotba, de ezek a fák 100, 150, akár 200 évig is teremnek. A gesztenyéknél gyakori a 400 éves egyed is. Tehát hosszú távon megtérülő befektetés. Az nem igaz hogy a dió alatt nem nő meg semmi, meg kell nézni egy erdősávot a Dráva töltésen, a diók alatt ott a bodza mellett sok más faj is. A területekre először bő 15x15m-en ezeket a nagy fákat kell betelepiteni. Négyzetes vagy méhsejtes raszterben, vagy ahogy a terület engedi. Ezek a fák 15 évig növekednek. Közéjük M16 és M9 illetve birs vagy galagonya alanyokra lehet oltani helyi vagy konvencionális fajtákat, ezek 1-2-3 év alatt termőre fordulnak, de 15-20 év alatt ki is merülnek a sekély gyökérzet miatt, tehát mire a nagy fák megnőnek, ezeket ki lehet majd termelni de addig is teremnek. Rá lehet segiteni a vizfelhozatalra néhány törzsre oltott magonccal. A monokulturás gyümölcsösben egyfajta gyümölcs érik egy időben, egy technológiával szedik, rázzák, ha viszi a fagy vagy a kártevő, viszi az egészet. A sokaság mindig vonzza a betegségeket, kártevőket. Egy fajtából sorolva adott magassággal, adott sortávolságban sorok telepithetőek. Ennél sokkal hatékonyabb a vegyes kultura, 4 nagy fa között elfér egy kisebb, vagy ha a nagy fák előtt kisebbek majd még kisebbek vannak és a terület közepén van egy kis tisztás egy vizforrással, és sugár irányban vannak az utak. Kevés közlekedő utra célszerü törekedni. Minél kisebb a gondozott terület annál kevesebbet kell locsolni. A fák alatt szintén vegyes kulturában lehet termelni szinte minden kerti növényt, a lényeg hogy vegyesen legyenek, ha az egyik nem sikerül valamilyen időjárási viszontagság miatt, a többi még ott van tartaléknak. A kukorica sor mellett elfér a krumpli. Nem kell egész földeket beáldozni a földiepernek, amikor az egy ágyás szegélyeként is müködik, ahogy a saláta is. A lényeg hogy 3D-ben kell kitölteni a teret, ahogyan az erdők teszik. A természetben nincsenek sorok, szögletek, monokultura. Ahogy meghal egy növény, a helyén azonnal terem valami más, magvak várnak szépen a sorukra a földben. A természet nem szereti a pucér talajt. Ha kiirtunk valamit, azonnal kell valamit a helyére telepiteni, mert még igy sem fair. Törekedni kellene a tájba illeszkedő évelő vagy magról felszaporodó haszonnövények elterjesztésére aminek a gyéritése kontrollálása jelenti az aratást. Ilyen a csicsóka, a mangold, a sóska, a torma, a krumpli is el tud szaporodni, a paradicsomokból is van ami áttelel, a tökfélék, napraforgó, a káposzták szintén, a sárgarépa, petrezselyem, céklafélék is is felmagzanak újravetik magukat ha van avar vagy mulcs. A tájidegen növényeket inkább termál fütésü növényházakban kellene nevelni. Maga a kertészeti müvelés logikája is sulyosan életellenes, a kapálás, ásás felér egy népirtással. Az őshonos füfélékben komplett ökoszisztémák alakulnak ki amik önfentartó modon élnek bonyolult, elképesztően összetett rendszerben. Ezt teszi tönkre az ember, vágja ki, irtja ki, ássa fel, csak azért pusztit el 30x30cm-en minden élő szervezetet, teszi tönkre a rovarok, pókok, csigák, baktériumok, giliszták, hangyák, hernyók életterét, veszi el a fejlettebbb szervezetek, madarak, egerek, gyikok táplálékát, hogy egy nyoorult életképtelen paprika növényt telepitsen amiről leszed 2-3 szem paprikát. Az egész emberiség igy van jelen. Egy új bolygó felfedezésekor sem kellene kiirtani a komplett őslakosságot, bár erre a történelemben sok példa akad. Elég rossz gyakorlat. Vagy akár ha ide érkeznének idegen lények akik be szeretnének települni, talán mi is jobban örülnénk ha észrevétlenül asszimilálódnának a környezetünkbe a totális népirtás helyett. Az ember nem igazán illik a Földre. Az egyedüli életképtelen lény. A pusztitó hozzáállásunk a természethez, az állatokhoz, növényekhez és egymáshoz már elég élesen körvonalazza az eredményét. Ebbe bele fogunk pusztulni. Hacsak nem változtatunk a hozzáállásunkon a természettel kapcsolatban. A magnemesitéseknek azzal is kellene foglalkozni, hogy minél inkább tájba illeszkedő, invaziv, áttelelő haszonnövényeket hozzanak létre. Ami a klimaváltozás okán jelenleg elég lehetetlen feladatnak tünik. A helyi gazdaság alapja a gyümölcsös, ezek közé települhet be a vetemény. A klasszikus kapás müvelés és a legelők mellett érdemes póbálgatni a mélymulcsos technológiát is. Ennek általában az az akadálya, hogy nincs hozzá elegendő anyag. A nagy tömegü, gyorsan növekedő növények kaszálásával, vágásával és a fák alá halmozásával néhány év alatt lehet korhanyt létrehozni. A korhany vonzza a gilisztát, a giliszta termeli a tápanyagot. A gyümölcsös gazdasági jelentősége még a mai világban is nagy, lenne ha a felvásárlók és a piac nem fogadná el közmegegyezéssel hogy minél nagyott tételben termel valaki annál kevesebbet kapjon a gyümölcsökért. Az egymás mellé szerveződő családi vegyes gyümölcsösök aktuálisan szedett gyümölcseit összeadva nagyobb mennyiséget kapuk mintha csak monokultura lenne. Egy család heti 1-2 fával bőven elboldogul, egy homogén ültetvényt már gépesiteni kell. Igy elég a kézi erő is. A családok ha összeadják amit szedtek az ugyanugy meglesz a nagy tétel, csak gépesités nélkül. Célszerü mindent helyben késztermékké feldolgozni, aszalványnak, lekvárnak, ivólének, helyi kézmüves termékként eladni reális piaci áron, mert a meggy átvételi ára néhány Ft/kg, a meggylekváré meg a kisüvegben 450Ft és akkor még olcsó volt. Ami frissen nem kél el azt feldolgozni, tartósitani, tárolni. Ezekre kell a jó kisüzemi technológia, de ezek produktiv munkahelyek. A helyi konyhára is be lehet szállitani, zöldségek gyümölcsök mellett nehéz éhen halni. A fák alatt ha nincs vegyszerezve ugye lehet legelő is, amig kicsik a baromfi, előbb csirke utána libák, aztán 5-6 évesen már birka majd disznó, marha. Arra kell figyelni hogy 2x bőségben legyen az állatoknak a fü hogy maradjon a méheknek, ne tegye tönkre az amónia a fákat és a földet és ne vetemedjenek rá a törzsre. Egyébként a kecske a legjobb bozótirtó, a disznó a legjobb traktor, a liba és a birka nagyon jó fünyirók. A pásztor és a kondás is olyan szakmák amiket vissza kellene hivni a mindennapokba. Gépek és vegyszerek helyett az állati erőt haszNÁLNI.

Takács Ivett