Elmúlt Teliholdkor elhatároztam, hogy kint alszok a kertben. Betöltekezem, átfürdöm teljesen a Hold erejével. Nézem a csillagos Ég végtelenségét, felveszem a kozmikus energiákat.

Kimentem estefelé körülnézni, hogy melyik részén lenne a legjobb aludni és kényelmesen lenni. Amíg kiértem jöttek a szúnyogok már kerülgettek. Mikor kiértem a kertbe és ráléptem a fűre, mintha fullánkos, vérszívó hadak raja várt volna rám. Lépni sem bírtam úgy, hogy ne csapkodtam volna...hihihi

Ennyi a történet. Vége.

Tegnap tartottam Sarlós Boldogasszony napot. Elkezdtek már két hete kialakulni a fejemben az események, ahogy lezajlik majd (persze ilyenkor adok esélyt nagyon is, annak, hogy másképpen, alkalmazkodva legyen minden). Utolsó pillanatként a tóhoz való lemenetelt terveztem. Hogy ott majd vízre eresztjük a koszorút és a fejünkön lévőket is bedobjuk, egy-egy kívánsággal.

Előtte lévő nap, teljesen jó állapotban éppen felszállni igyekeztem a vonatra hazafelé menet, mikor egy darázs megcsípte a jobb vádlim. Először fájt és megijedtem (10 másodperc), aztán elöntötte a meleg a lábam és jó volt. Gondoltam itt most valami gyógyító folyamat zajlik...és biztos vagyok benne, hogy is volt.

Másnap a Boldogasszony napom reggelén majdnem tenyérnyire megkövült a vádlim körkörösen a csípés körül. A napi folyamat zajlott és jól éreztem benne magam, de mikor a tóra indultunk...hááát azon gondolkodtam lefelé menet (1.5 km kb.), vajon miért most? Miért pont most kell ilyen bénának, fájdalommal telinek lennem? Mert nemcsak a vádlim volt kellemetlen helyzetben, hanem még a bokám is elkezdett nyilallni, pedig sosem volt gondom vele. Mire leértünk már jobb volt és visszaúton már nem éreztem semmit. 

Szóval...

volt már, hogy te is terveztél valamit a fejedben, valami fenségeset, valami megindítót, valami olyat, amit olvastál, láttál mástól, aztán mikor a megvalósításon volt a hangsúly csalódnod kellett, mert egy csöppet sem olyan romantikus, felemelő volt az egész? Nekem sokszor volt ilyen, de mindig megadom az esélyt a próbákra, legfeljebb nem sikerül. Tapasztalok. De csak olyanokról írok, amit megtapasztaltam. Csak olyat veszek át, ami az én életemben már jelen van és tapasztaltam, de más már jobban leírta. 

Az élet nagy tanítómester, érdemes benne élni.