Szeretet csak akkor lehetséges, ha két ember a léte középpontjából közlekedik egymással, ennélfogva ha mindegyik a léte középpontjából éli meg önmagát. Csak ebben a "centrális létezésben" van emberi valóság, csak itt van elevenség, csak itt van meg a szeretet alapja. Az így megélt szeretet állandó kihívás; nem pihenő, hanem mozgás, növekedés, együttműködés; hogy harmónia van vagy konfliktus, öröm vagy bánat, még ez is másodlagos ahhoz az alapvető tényhez képest, hogy a két ember a léte lényegéből éli át egymást, hogy egyek egymással, és nem azért, mert menekülnek önmaguk elöl, inkább mert egyek önmagukkal. A szeretet jelenlétének csak egy bizonyítéka van: a kapcsolat mélysége, az elevenség és az erő mindegyik érdekelt személyben;ez az a gyümölcs, amelyről a szeretet fölismerszik.

Erich Fromm - A szeretet művészete (részlet)