Csalódás éri e könyv olvasóját, ha azt reméli, hogy könnyen megtanulhatja belőle a szeretet művészetét. Ellenkezőleg, ez a könyv azt akarja megmutatni, hogy a szeretet nem érzelem, amelyben akárki könnyűszerrel elmerülhet, függetlenül attól, hogy milyen fokáig jutott el az érettségnek. Arról akarja meggyőzni az olvasót, hogy akárhogyan törekszik is a szeretetre, ha nem igyekszik teljes személyiségét minden erejéből gyümölcsözővé fejleszteni, szükségképpen kudarcot vall; hogy az egyéni szeretet nem nyújt kielégülést, ha hiányzik az embertársunk iránti szeretet képessége, a valódi alázat, bátorság, hit és fegyelem. Az olyan kultúrában, amelyben ezek a tulajdonságok ritkák, a szeretet képessége is csak ritkán fejlődhet ki. Vagy hát kérdezze meg akárki önmagától: hány igazán szerető embert ismert meg életében?

Előszó a könyvből

Itt elolvashatod: Erich Fromm - A szeretet művészete

Újra és újra olvasom ezt a könyvet, mert mindig ad újat. Nyilván ahhoz mérten, mennyit fejlődök az olvasás közti ciklusokban. A tudatom tágulásától kap más jelentést akár ez a könyv is. 

Nagyon komplexen elemzi, vizsgálja a témát. A női-férfi egyenlőség, vagy egyformaság; a végzett monoton vagy alkotó munka; az érzések vihara; a különböző életfázisokban megélt önazonosság; a szeretet elsilányulása a nyugati társadalomban,   mind szerepet kap ebben a könyvben.