Anna barátnőm ki nem fogyó szeretet áradata

Az advent az összegzés, változás, a szeretet felé kinyílás ideje.

Az idei évben megajándékozottnak érzem magam. Nemcsak a fizikai lét ajándékai miatt, hanem amit a lelki és szellemi térből kaptam. Amúgy sem voltam híján az ajándékoknak, mert egész életemben Isten tenyerén éreztem magam, függetlenül a történések rossz vagy jó kimenetelétől. Nagyon gyorsan megkaptam mindent. Az igaz, hogy sokkal nagyobb erőfeszítéseket kellett tennem, hogy a jót az életemben meg is tudjam őrizni. De ahol jó van, ott megjelenik a rossz is. Ehhez hozzá kellett szoknom. Megtanultam, hogy ne az érzéseim felől közelítsem meg a világot, hanem a tanulás a fejlődés irányából. Sajnos ez eléggé illúzió romboló tud lenni, de hát azért vagyok a földön, hogy felébredjek. Az erőpróbák megbizonyosítanak afelől, hogy nagggyon hibás a felfogásom, vagy nagggyon is helyben vagyok. Néha csak a változás, a jelen helyzet teljes kiélése (még ha pusztító is) és az önbecsülés, önszeretet, önhit megerősítése visz tovább. Nekem kell rájönnöm, hogy hogyan oldom meg a feladatot, de nagyon sok segítségem is van. Barátnőim, lelki társaim, szellemi segítők. Ez természetesen mindenkinek megvan, csak élnie kell vele. Nem vagyok semmiben sem különb, mint bárki más. Csak én használom a segítségeket és a magam fejlődésére fordítom. 

Idén valahogy nem jött, hogy bárkinek ajándékot kellene adnom. Pedig minden évben szoktam a barátnőimnek saját készítésűt adni. Nem nagy dolgokat: virágmagok, gyógytea, drót angyal...stb. Kicsit furi is volt, hogy ennek ellenére mennyit kaptam! Csordultig van a szívem! Köszönöm.

Itt eszembe jutott, hogy köszönetet mondok azoknak a férfiaknak is, akik az elmúlt években lelki társként segítettek abban (így vagy úgy), hogy megtaláljam az utat igaz Önmagamhoz.

Nagy becsbe került Poór Anna csodás Vörös Tündére.

Egyben biztos vagyok. Hogy hiszek az emberi jóságban és az Isteni szeretetben.