Éreztél már olyat, hogy nagyon szenvedsz, mert érzéseid viszonzatlanok maradnak? Sebnyalogatás, szenvedés, "deénnagyonszeretemőt" szlogen. Aztán, hogy tetézd a paklit beteszel sebnyitogató zenéket, amitől nem hogy jobban, de abszolút padlón leszel? 

Végső elkeseredésben jön a szerelmes film. Ilyentájt járja a Holiday, mert az még ünnepi is...

Én is végigmentem most ezen. Odakészítettem egy halom papírzsepit, gyertyát gyújtottam (mert úgy még jobban fáj) ás benyomtam a DVD-t (mert már így van meg, mert olyan sűrűn kell és nem akarok a net gyorsaságának kiszolgáltatva sem lenni, ha mardosni akarom magam).

Elkezdtem nézni. készülve a nagy érzelmi kitörésekre.

...és akkor...10 perc múlva elaludtam. Mikor felriadtam (az óra állásából kiindulva) már harmadszor  kezdte el játszani a filmet önműködően, amiről én lemaradtam. Bevánszorogtam az ágyamba és kicsit elégedetlenül az elmaradt érzelmi vihar miatt jól elaludtam.

Másnap nem adva fel az "esélyt" az önsanyargatásra, újból benyomtam a DVD-t. Hát nem elaludtam? De hamar felriadtam és kikapcsoltam. Bambultam magam elé. Mi a...? Elindultak nyikorgó agytekervényeim és felkapcsolódott a lámpa az agyamban. Óóóó! Nem kell a sanyargatás? Valaki mosolyog bennem. Ki vagy? Hát persze! Ő az aki csak megsimogatja a buksim, mikor ilyen nagyon földhözragadt, nagyon érzelmekre hallgató állapotban leledzek.

- LÉPJ TÚL! - mondja.

- ENGEDD EL, KÉRLEK! 

Abban a Szent pillanatban tudom, hogy így kell tennem . Hálás vagyok jelenlétéért, gondoskodásáért. 

Jó éjt!