Nem kis izgalommal vártam az advent előtti szombatot. Nem tudom a mai napig sem mi végre volt az izgalom, de biztos helye volt. Idén is kimentek a meghívók. Hálás voltam a gyors válaszokért, mindegy milyen jellegű volt. 

Szokás szerint én készítettem a fő ételt, ami általában valami zöldség ragu, az évszakhoz illő növényekből (most fehér babos, sütőtökös, répás, hajdinás ragu). Az asszonyok elborítottak minket a finomabbnál finomabb sütikkel, gyümölcsökkel. 

Az asztal üresen várt,d e hamar megtellett az igény szerint kertemből levágott zöldekkel, hozott, vagy itt készített koszorúkkal, szalagokkal, ragasztó pisztolyokkal Már rutinosan látott mindenki neki. Mégis más és más jellegű lesz mindenkinek a koszorúja. Örömmel tapasztalom, hogy egyre jobban szerepelnek bennük a sajátkezűleg készített dolgok. 

A gyertyaöntés idén elég népszerű lett. Még azok is megtapasztalták, akik addig nem próbálták. 

A gyerekeknek külön élmény, hogy anyujukkal együtt élhették meg az ünnepre való effajta ráhangolódást. Közben változott a zene, minden repetoárt kimerítve. 

Ajándékba is vittek koszorúkat. Mindenkire gondoltak. Éreztem a megnyugvást az ünnep érintését. A kreatív kupi jól érintett, ami maradt utána. Reggel is végig tekintettem rajta és jóleső érzés lett úrrá rajtam Most otthon meggyújtják családjuk körében az első gyertyát. Ünnepbe öltöztetik szívüket. Csendben sepregettem és a gally darabokat szedegettem össze. Pattog a tűz, esik a hó és fénylőn nevet a Telehold ezen az Adventen.

BÉKE ÉS HÁLA!