Az írónő könyvével

Örülök a második kötetnek. Megérte várni. Fantasztikus elképzelni ahogy a XI. században egy nő egyáltalán szót kap. Védte őt a szerzetes rendben való élete, így nem került eretnekség vádja alá. Bár rendesen remeghetett a léc alatta. Többszörösen megkérdőjelezték és bizonyítania kellett valódi Istentől való jelenéseit. A férfiak szava, irigysége, butasága, sokszor késleltette, hátráltatta tevékenységét, melyet az Eleven Fény adott neki. 

A Scivias miniatürjei

A könyvben végig kísérhetjük a nehézségeket, melyeket a Scivias megírása okozott. A saját kolostor keresése és rátalálása körüli bonyodalmakat. Sokszor úgy véltem erősebb lehetett hitben bármelyik barátnál, vagy apátnál. Egy helyen olvastam, hogy "tökös csaj"-nak nevezték. Mer ez így igaz. Könyveket írt, zenét szerzett, gyógyított. Az írónő megmutatja, hogy gyarlóságán és emberi tökéletlenségén felülemelkedve, hogyan követi mégis az Isteni elrendelést. Teljesen A Fényre hagyatkozva váltja valóra tetteit. Megingathatatlan hite és kitartása példaértékű. 

Sophia

Hildegard térdre zuhan a csónak aljában, a folyó nyugodt himbálózásának ütemében ringatózik. A víz felett aranyszegélyű karikák reszketnek, a mennyek királynője ül legfelső trónján, a nap legtisztább ékszere. Az üdvözültek kórusa, az Ige, amely csókjával életre keltette teremtményét. A Bárány vére az üdvözültekre hull. Angyalok, hittevő, szüzek, próféták. Az ének, amelyet képtelen visszatartani.

...

Ó, ragyogó drágakő. Napnak legtisztább éke,

Felbuzgó élet forrása,

Mely az Atya szívéből áradt beléd:

Az ő egyszülött Igéje, ki által megalkotta

Minden teremtmény első ölét,

Melyet Éva kiszikkasztott.

De az Ige testté lett, emberré vált

Az Atya lelke által Mária

A te fénylő méhedben.

Részlet a könyvből

Beleszól a politikába és felismeri, hogy minden tévelygésért a tunya egyház felelős:

Hadd számoljon a menny kegyetlenségekkel, hogy megbosszulja ezt az igazságtalanságot, hadd fedje el egy felhő az egész földet, hogy minden, ami zöld, elhervadjon, és minden szépség megfakuljon. Titeket, papokat, akik elfelejtettetek ENGEM, mindentől megfosztanak, mert nem végeztétek el a feladatotokat. Azt mondják rólatok: vessük ki ezeket a kurafikat és rablókat az egyházból, mert tele vannak gonoszsággal. Egy kardot láttam lógni a levegőben, amely egyes kolostorokat lehasított. Imádkozom, hogy a kiolthatatlan Szentlélek átjárjon benneteket, hogy a jót válasszátok a kárhozattal szemben...

Részlet a könyvből.