Horváth Piroska - Indián nyár

 

Kristályragyogás még ott a nap szemében,

fenséges bukéja rőt hegynek levében,

rezes avar alatt mogyoróhéjzörgés,

selymes ökörnyálon tovatűnő zöngés,

 

izzó, bíbortüzes galagonyák mentén,

muskotályos, mézes varázslatok csendjén

selymes, langyos szellő csimpaszkodik belém -

elbódul a lélek avarzajok neszén,

 

bágyadt elmúlásra ékes képet vetít -

nesztelen átölel, majd jobb kedvre derít,

harmatgyöngy fátyolban suhan a dombokon,

névjegyét ott hagyja rézszínű lombokon,

 

mézédes csacsogás érintette lelkem,

részegülten tűrtem - elbájolt e kellem,

galagonyaszívem parázslik a lázban...

örökre elvesznék az indián nyárban.

Mikor a nap már alacsony süt át a haldokló virágokon és szárazságukban is csodálatos, könnyed látványt nyújtanak, az az ősz első könnye. A hűvős éjszakák már kívánják a melegebb takarót, de a nyitott ablaknál bejövő friss levegő mély álomba bódít. A mogyoró beérett és illatos sütemény ígéretét teszi. Egy kalandozó katica érdeklődve mássza meg a szőlő hegyet. 

Gondolok már a berakott téli tüzelőre, a kukorica törésre, a szőlő zamatos nedüjére, a vadgesztenye barna golyóinak gyűjtésére. A csemege szőlő, amit nem ért vegyszer, mosolyogva kelleti magát. A direkt termő szőlő dugig csüng a fürtökkel. A sütőtökök kandikálnak már, narancssárga vigyorral. Szép az ősz. Nyugtató... 

Egyik kedvenc filmem. A szereposztás is nagy. Sajnos még eddig magyarul nem találtam meg. Visszahozza a szeptemberi sulis, meleg napokat. Az eltitkolt szerelmeket...