A Janus Pannonius Múzeum szervezésében indult egy 8 km-es, az 1959-es túrakalauz szerinti 5-ös út (Z sáv) túra. Meglepően sokan eljöttek és külön buszt indítottak a pécsi buszvégállomásról. 

 Mecseknádasdra érve az Árpád-kori, nagyon jó állapotban lévő templomnál kezdtük. Vezetőnk elmondta a falu és a templom történetét. Érdekesség, hogy a köztudatban az él, hogy svábok lakják a falut, de kiderítették hogy javarészben frankok települtek be ide annak idején, a jó föld reményében. 

Első utunk a tájházba vezetett, ahol egy kedves hölgy tartott bemutatót. Engem nagyon érdekelt a gyertya készítés. Nagyon érdekes gyertya nyújtó gépet is őriznek (a képen). A kerámiák és fazekas használati tárgyak kék és zöld színnel, kedvemre valóak voltak. A minta és színvilág nagyon közel áll hozzám. 

 Ezután kigyalogoltunk az Óbányára vezető útra és megkerestük a skóciai Szent Margit keresztet és a Stein-malmot, ahonnan erdei túránk indult.

Mindenütt gyógynövények garmadája - fekete nadálytő, ösztörüs veronika többek között. Innen irtó meredeken vezetett a keskeny ösvény fel Réka-várba. A mondát itt találod. Most csak romok jelzik a hosszan elterülő valamikori vár helyét. A legmagasabb ponton építettek skóciai Szent Margitnak egy kegyeleti helyet. Látszik hogy sokan látogatják.

A vár eredeti elképzelését rekonstruálták. Itt olvashatsz többet róla.

A túra felénél az erdőben kiírás mutatja a skóciai Szent Margit utat.Innen egy szép tisztásra érkeztünk, ahol kiterülve, már fáradtan élveztük a napsütést és a pihenést. Gyermekkorom mondását visszaidézve itt eldobtam a képzeletbeli botomat és nem voltam már turista. :)

Óbányára érve, megint egy rendezett, tiszta kis falura leltünk. Nyüzsgő élet, szép, felújított házak és éppen felújítás alatt lévők.

Az itteni tájházat végignézve is az jutott eszembe, hogy mennyi szépség van a német nemzetiségű kis csoportok kultúrájában is. Szorgalmuk és hitük tartotta a lelket bennük. A fazekasság mellett, üvegfújással is foglalkoztak. 

Hazafelé készülődve még egy kedves hölgy invitálására meglestük kis, magán házikójukat, mely 250 éves és éppen nagy felújítás alatt áll. Sajnos a sok buszra várakozás és átszállás kissé kényelmetlenné és fárasztóvá tette az utat, de összeségében megérte és élményekkel gazdagodva tértem haza, szintén sváb, több mint 100 éves házamba :).